Boelen, P. A., Lenferink, L. I. M., & Spuij, M. (2021). CBT for Prolonged Grief in Children and Adolescents: A Randomized Clinical Trial. American Journal of Psychiatry, 178(4), 294–304. https://doi.org/10.1176/appi.ajp.2020.20050548
Készítette: Vajda Lili Eszter
Gyerekeknél vagy serdülőknél, akkor beszélünk elhúzódó gyász zavarról, ha egy közeli hozzátartozó elveszítése után minimum 6 hónappal fennáll legalább 3 az alábbi 8 tünetből. A tünetek (1) az identitászavar (mintha önmagunk egy része meghalt volna), (2) a jelentős mértékű hitetlenség a halálesettel kapcsolatban, (3) az elhunyt személy halálára emlékeztető dolgok kerülése, (4) a halálesethez köthető intenzív érzelmi fájdalom (harag, bánat, keserűség), (5) az érzelemi kiüresedés, (6) az élet értelmetlenségének érzése, (7) az életben való továbblépés nehézségei (problémák a barátokkal való kapcsolattartásban, a hobbiűzésben, a jövő tervezésében) valamint (8) az intenzív magány (a másoktól való elszakítottság érzése). Felnőttek esetén is ugyanezekből kell fennállnia 3-nak legalább az elhúzódó gyász zavar diagnózisához, csak náluk minimum 12 hónappal azután, hogy elhunyt egy hozzátartozójuk (APA, 2022).
Jelen kutatás azt tűzte ki céljának, hogy a gyerekek és serdülők körében megvizsgálja egy CBT program – a CBT Grief-Help – hatékonyságát az elhúzódó gyász zavar kezelésében. Azt, hogy a CBT felnőttek körében hatékony módszer az elhúzódó gyász zavar tüneteinek csökkentésében, már korábbi kutatások kimutatták. Ezért fontos volt megvizsgálni, hogy egy kifejezetten gyerekekre tervezett CBT-s gyász feldolgozó módszer mennyire hatékony. A kutatás hipotézise az volt, hogy a CBT Grief-Help jobban csökkentheti az elhúzódó gyász zavar, illetve az ahhoz kapcsolódó PTSD és depresszió tüneteit is, mint egy nondirektív, szupportív terápia.
A vizsgálatba 134 gyereket és serdülőt vontak be, 8 holland klinikáról 2010 és 2015 között, akik 8 és 18 év közöttiek voltak, és a fő problémájuk az elhúzódó gyász zavar volt. Az előzetes kérdőívek és mérőeszközök (gyerekekkel és szüleikkel való) felvétele után randomizált módon 2 csoportba osztották őket. Eszerint vagy a már említett CBT Grief-Help kezelést kapták, vagy szupportív terápiát. Mindkét esetben 9 alkalmon vehettek részt, amely alkalmak 45 percesek voltak, emellett a szüleik/ gondozóik is részt vettek 5 alkalmon. A CBT gyász-segítő módszere egy kognitív viselkedéses modellen alapul, mely szerint 3 folyamat tartja fenn ezekben az esetekben az akut gyászt. Az egyik folyamat, hogy a személyek nem tudják a már meglévő tudásukba megfelelően integrálni a hozzátartozójuk elveszítését. A másik, hogy negatívan és rigiden gondolkoznak magukról és a gyászfeldolgozó képességeikről. A harmadik, pedig és hogy általában véve visszavonulnak a normál rutinjuktól és megpróbálnak elkerülni mindent, ami a veszteségre emlékeztethetné őket. Ezeken próbál a CBT Grief-Help módszere segíteni, például olyan technikákkal, hogy a klienseknek egy-egy levelet kell írnia, amit az elhunyt hozzátartozójuknak címeznek. A szupportív terápiában résztvevő gyerekek és serdülők, ehhez képest egy nem direktív kezelést kaptak, amely gyász és PTSD feldolgozására lett kialakítva gyerekek és serdülők számára. A szülők/ gondozók számára tartott 5 alkalom is kétféle volt, annak mentén, hogy a gyerekük melyik csoportba tartozott, a CBT feltétel esetén maladaptív gondolkodási és viselkedési módokat beszéltek át, melyek gátolhatják a gyerekük gyászfeldolgozását, illetve feladatokat kaptak, mellyel erősíthették a gyerekükkel való kapcsolatukat. Míg a másik feltételben inkább a szülőkön múlt, hogy melyik témákról beszélgettek többet, és az általuk felhozott problémák kapcsán segítette őket a terapeuta megoldások keresésében. A kétféle feltételben lezajlott terápiák után közvetlenül, majd 3-, 6 és 12 hónappal később ismét kitöltették a résztvevőkkel a kérdőíveket, mérőeszközöket.
A kutatás eredményei alapján azoknál, akik a CBT Grief-Help kezelést kapták, az elhúzódó gyász zavar tünetei jobban csökkentek, mint támogató tanácsadás esetében közvetlenül a terápiák után is, és ez a hatás fennmaradt 3-, 6- és 12 hónappal később is. Tehát hatékonyabb volt a CBT Grief-Help módszer, mint a nem direktív szupportív terápia, és a hatása hosszútávon is fennmaradt. A kor moderátor változóként volt jelen, tehát ennek a hatása is befolyásolta az eredményeket. Azoknál a gyerekeknél/ serdülőknél, akik idősebbek voltak még hatékonyabb volt a CBT gyász-segítő kezelés, az ő tüneteik még inkább csökkentek. Illetve azoknál is hatékonyabb volt a többiekhez képest a CBT Grief-Help kezelés, akik az egyik szülőjüket veszítették el és nem más, távolabbi rokont. Az elhúzódó gyász zavar melletti egyéb tünetek, mint depresszió és PTSD tünetek szintén jobban csökkentek azoknál, akik CBT Grief-Help terápiát kaptak, de ez a különbség csak hosszútávon mutatkozott, 3-, 6 és 12 hónappal a terápia után, nem pedig közvetlenül.
Tehát a CBT Grief-Help módszer bebizonyosodott, hogy hatékonyabb a szupportív tanácsadásnál azon gyerekek és serdülők kezelésében, akiknek egy közeli hozzátartozó elveszítése miatt elhúzódó gyász zavara van. Fontos megjegyezni azonban, hogy mint minden kutatásnál itt is voltak limitációk. Ugyanis nem voltak független értékelők, akik véleményezték volna, hogy az adott terapeuta mennyire pontosan követte a protokollt (bár a terapeuták magukat értékelték ilyen szempontból), így elképzelhető, hogy a terapeuta személye is befolyásolhatta az eredményeket azon kívül, hogy melyik módszert alkalmazta (bár mindkettőben kiképzettek voltak). Emellett ez a kutatás azt sem tudta mérni, hogy a szülők hatása mennyire befolyásolta a gyereküket, tehát az ő eltérő hozzáállásaik mennyiben hathattak ki arra, hogy az adott gyerek/ serdülő hogyan küzdött meg a gyászával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése