Rosner, R., Bartl, H., Pfoh, G., Kotoučová, M., & Hagl, M. (2015). Efficacy of an integrative CBT for prolonged grief disorder: A long-term follow-up. Journal of Affective Disorders, 183, 106–112. https://doi.org/10.1016/j.jad.2015.04.051
Készítette: Mihály Adrienn
Az elhúzódó gyász zavar (prolonged grief disorder, PGD) az elmúlt két évtizedben önálló mentális zavarként vált ismertté, amelyet tartós és intenzív gyászreakció jellemez egy jelentős személy halála után. A PGD különbözik a depressziótól és a poszttraumás stressz zavartól, bár gyakran komorbid ezekkel, és hasonló tüneteket mutathat. A PGD esetében a gyászreakció meghaladja a normatív időtartamot (6 hónap), súlyos érzelmi és funkcionális zavarokat okozva. Tünetei közé tartozik a fokozott vágyakozás az elhunyt után, a veszteségre való túlzott fókuszálás, az érzelmi eltompultság és a társas kapcsolatok zavara. Emellett a PGD-t az egészségügyi állapot romlásával, depresszióval és öngyilkossági hajlammal hozzák összefüggésbe. Valamint magasabb kockázattal társul szívbetegségek, magas vérnyomás és egyéb egészségügyi problémákhoz. A PGD kezelésére egyre nagyobb figyelem irányul, mivel az állapot spontán ritkán javul. Az integratív kognitív viselkedésterápia (PG-CBT), mely ötvözi a kognitív viselkedésterápiát a Gestalt-terápia technikáival, valamint a család-rendszer-terápiával és a pszichodrámával ígéretes megközelítés, amely a gyász érzelmi feldolgozására, maladaptív kognitív mintázatok átdolgozására és a jövőorientált gondolkodás elősegítésére épít.
Egy 51 fős mintán végzett kutatás célja az integrált kognitív viselkedésterápia hosszú távú hatékonyságának vizsgálata volt, a gyász tünetei, illetve a mentális egészség tekintetében. A kutatásban résztvevő személyeket először a veszteségtípusa, valamint a gyász időtartama szerint csoportosítottak. Később pedig véletlenszerűen két csoportba osztották: az egyik csoport azonnal megkezdhette a terápiát, míg a másik csoport négy hónapos várakozási idő után csatlakozott. A terápiás folyamat hatékonyságát különböző mérőeszközökkel értékelték, beleértve a gyásztünetek súlyosságát mérő PG-13 interjút és a pszichológiai distresszt vizsgáló SCL-90-R kérdőívet.
A 20 alkalmas terápia három fő szakaszból állt. Az első szakasz az érzelmi stabilizálásra és a motiváció megerősítésére fókuszált, miközben a páciens gyászhelyzetének feltárása is megtörtént. A második szakaszban a relaxációs technikák elsajátítása és a gondolatok, érzések átkeretezése zajlott, amely magában foglalta az önmagával, az elhunyttal és a haláleset körülményeivel kapcsolatos gondolatokat és érzéseket. Végül, a harmadik szakaszban a jövőbeli célok megfogalmazása és az elhunyttal való egészséges kötődés kialakítása és fenntartása történt. Ezen kívül a terápia opcionális üléseket is (5 ülés) kínált, amelyek a különleges, kritikus helyzetek kezelésére szolgáltak, például születésnapok vagy évfordulók idején.
Az eredeti 51 résztvevő közül 37-en fejezték be a terápiát, és közülük 33-an vettek részt a másfél évvel későbbi utánkövetésen. Az azonnali és a késleltetett kezelés csoportjainak eredményei között nem találtak szignifikáns különbséget, így az adatokat összevonták. Az eredmények alapján a gyász tüneteiben klinikailag jelentős javulás mutatkozott mind a terápia befejezése után (49%), mind az utánkövetés során (64%). Az általános mentális egészség szintén jelentős javulást mutatott, amelyek javulása a terápia után is stabil maradt. A résztvevők többsége a terápiát pozitívnak vagy nagyon pozitívnak értékelte, kiemelve a terapeutával való kapcsolatot és a kezelés általános minőségét, mint a legnagyobb elégedettséget kiváltó tényezőket.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a kutatás során néhány korlát is felmerült. Az egyik legfőbb limitáció a kis elemszám volt, valamint az, hogy a résztvevők túlnyomó többsége nő volt, mely szűkíti az eredmények általánosíthatóságát. További korlátozó tényező, hogy a várólistás kontrollcsoport tagjai is részt vettek a terápián, így a kezelés hosszú távú hatásait nem lehetett kontrollált környezetben vizsgálni. Limitáció még, hogy csak két terapeuta vezette az üléseket, mely csökkenti az eredmények objektivitását. Mindezek ellenére a kutatás eredményei egyértelműen igazolják, hogy az integrált kognitív viselkedésterápia hatékonyan segíti az elhúzódó gyász zavarral küzdőket, és javítja mentális egészségüket.
Az integrált kognitív viselkedésterápia egy kiemelkedően hatékony és átfogó módszer, amely tartós és jelentős javulást hozhat a kliensek életében. Ez a megközelítés különösen ajánlott azok számára, akik egy szeretett személy elvesztése miatt mély érzelmi megpróbáltatásokkal küzdenek, és életminőségük súlyosan sérült. A kutatási eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy az integrált CBT alkalmazása szélesebb körben is helyet érdemel a pszichológiai gyakorlatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése