Trottier, K., Monson, C. M., Wonderlich, S. A., & Crosby, R. D. (2022). Results of the first randomized controlled trial of integrated cognitive-behavioral therapy for eating disorders and posttraumatic stress disorder. Psychological medicine, 52(3), 587-596.
Készítette: Szokolay Dávid
A
kognitív viselkedésterápia fontos jellemzője, hogy külön-külön meghatározott
kezelési protokollal rendelkezik mindegyik pszichiátriai zavar vonatkozásában.
Az evészavarok kognitív viselkedésterápiás kezelési protokollját Fairburn,
Cooper és O’Connor dolgozta ki 2008-ban. Azonban az utóbbi években végzett
randomizált kontrollált vizsgálatok sajnálatos módon megkérdőjelezték ennek az
eljárásnak a hatékonyságát (Hazzard és mtsai., 2021; Scharff és mtsai., 2021;
Serra és mtsai., 2020; Trottier, 2020). Ennek hátterében az állhat, hogy az
evészavarok - az esetek számottevő többségében - egy traumatikus életeseményre
adott reakcióként alakulnak ki (Dansky és mtsai., 1997). Így rendkívül gyakori,
hogy az evészavarral diagnosztizált személyek még poszttraumás stresszzavarral
is küzdenek (Brewerton és mmtsai., Vanzhula és mtsai., 2019). Ráadásul az
evészavar tünetei is általában intenzívebbek, ha poszttraumás stresszzavarral
társulnak; tehát valószínűsíthető, hogy a két zavar kölcsönösen fenntartja és
felerősíti egymást (Mitchell és mtsai., 2021). Azonban az evészavarok
kezelésére kidolgozott, jelenleg érvényes kognitív viselkedésterápiás protokoll
csak az evészavar tüneteire irányul, a poszttraumás stresszzavar tüneteit
figyelmen kívül hagyja (Vanzhula és mtsai., 2019). Ez magyarázhatja azt, hogy
azok a személyek, akiknek az evészavara poszttraumás stresszzavarral társul;
nagyobb valószínűséggel szakítják meg a kezelést idő előtt, illetve a
beavatkozást követően magasabb náluk a visszaesési arány (Scharff és mtsai., 2021;
Trottier, 2020). Ezért Trottier és munkatársai (2017) kidolgoztak egy integrált
kognitív viselkedésterápiás protokollt evészavarral diagnosztizált személyek
számára, amely integrálja egymással az evészavar és a poszttraumás stresszzavar
tüneteinek a kognitív viselkedésterápiás kezelési metodikáját. Az általam
bemutatni kívánt kutatás elsődleges célja, hogy randomizált kontrollált
vizsgálati elrendezésben hasonlítsa össze az integrált kognitív
viselkedésterápia és a hagyományos, az evészavar tüneteire kidolgozott kognitív
viselkedésterápiás kezelési protokoll hatékonyságát olyan személyek körében,
akiket egyaránt diagnosztizáltak evészavarral és poszttraumás stresszzavarral
is.
Résztvevők
A
kutatásban összesen 42 személy vett részt. Közöttük összesen egy férfi volt. A
résztvevők életkora 21 és 43 között mozgott (M=29,2; SD=9,2). A vizsgálatban
csak olyan személyek vehettek részt, akik a DSM-5 diagnosztikai rendszer
kritériumainak megfelelő evészavar és poszttraumás stresszzavar diagnózissal
rendelkeztek. A résztvevők toborzásánál kizárási kritérium volt a 18,5 alatti
testtömeg index, illetve a diagnosztizált bipoláris vagy pszichotikus zavar.
Kutatási
folyamat
A
kutatás Torontóban zajlott le, ahol az University Health Network nevű
egészségügyi szervezet toborozta a résztvevőket. A kutatás vezetői vették fel a
felvételi interjúkat a jelentkezőkkel. A beválasztási kritériumoknak összesen
42 személy felelt meg, akiket randomizált módon két csoportba osztottak. Az
egyik csoport a kognitív viselkedésterápia evészavarokra kidolgozott
hagyományos kezelési protokolljában részesült, mely kizárólag az evészavar
tüneteire fókuszált. A másik csoport azonban integrált kognitív
viselkedésterápiában vett részt, amely az evészavar mellett a poszttraumás
stresszzavar tüneteit is kezelésbe vette. Mindkét kezelési forma 16 ülést
tartalmazott azonos gyakorisággal, mely 14 hét alatt zajlott le.
A
terápiás ülésekről hangfelvételek készültek. Ennek alapján értékelték a
kutatásban résztvevő szakemberek kompetenciáját, illetve azt, hogy mennyire
tartják be a kezelési protokollt.
Mérőeszközök
Clinician-Administered
PTSD-Scale – 5 (CAPS-5):
A
skála segítségével állapították meg a résztvevők poszttraumás stresszzavar
diagnózisát, illetve a tünetek súlyosságát.
Eating
Disorder Examination (EDE):
A
kérdőívvel határozták meg az evészavar diagnózisát és tüneteinek súlyosságát.
Mini-International
Neuropsychiatric Interview 7.0 (MINI-7):
Az
interjú alkalmazása révén állapították meg, hogy a résztvevők nem szenvednek
olyan mentális zavarban, ami kizárási kritériumként szerepel.
PTSD
Checklist-5 (PCL-5):
Ezzel
a kérdőívvel mérték a poszttraumás stresszavar tüneteinek súlyosságát.
Depression
Anxiety, Stress Scale (DASS):
A
skála alkalmazása révén mérték a résztvevők depresszióját és szorongását.
Ezen
kívül a kutatás vezetői összeállítottak egy külön kérdőívet, amely a vizsgálati
személyek kezeléssel való elégedettségét mérte fel.
A
fentebb felsorolt kérdőíveket felvették a résztvevőkkel közvetlenül a kezelés
előtt; illetve a kezelés után közvetlenül, majd a három és hat hónapot felölelő
utánkövetési időszakot követően is.
Eredmények
A
statisztikai elemzések alapján a poszttraumás stresszzavar tüneteit illetően
szignifikáns különbség volt kimutatható a két csoport között a kezelés végén,
illetve a három és hat hónapos utánkövetési időszak során is. A poszttraumás
stresszavar tünetei nagyobb mértékben csökkentek azoknál a vizsgálati
személyeknél, akik integrált kognitív viselkedésterápiában részesültek. Az
integrált kognitív viselkedésterápia végére a résztvevők 90 százaléka számolt
be a poszttraumás stresszzavar tüneteinek remissziójáról, enyhüléséről. Az
evészavar tüneteinek csökkenését illetően nem mutatható ki szignifikáns
különbség a két csoport között. Mind a hagyományos, mind az integrált kognitív
viselkedésterápia hatására ugyanolyan arányban volt kimutatható az evészavar
tüneteinek a javulása. Az integrált kognitív viselkedésterápiában részesülő
vizsgálati személyeknél szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent a depresszió
és a szorongás mind a kezelés végén, mind az utánkövetési időszakban a másik
csoporthoz képest. Azok a résztvevők továbbá magasabb fokú elégedettségről
számoltak be, akik integrált kognitív viselkedésterápiában vettek részt.
Limitációk
A
kutatás legfőbb limitációja, hogy viszonylag kevés résztvevő bevonásával
zajlott le. A vizsgálat vezetői továbbá nem vették figyelembe a vizsgálati
személyek által elszenvedett traumatikus életesemények típusát; illetve azt
sem, hogy milyen hosszú ideje küzdenek evészavarral és poszttraumás
stresszavarral az egyes résztvevők. Az eredményeket a nőkre vonatkoztatva lehet
értelmezni, mivel összesen egy férfi vett részt a vizsgálatban. Bár a férfiak
körében jóval ritkább az evészavar előfordulása. Végezetül a vizsgálatban csak
olyan személyek vehettek részt, akiknek a testtömeg indexe 18,5 felett van. Így
anorexiával küzdő személyek egyáltalán nem képviseltették magukat a résztvevők
között.
Összegzés
Az
integrált kognitív viselkedésterápia hatékonyabbnak bizonyult evészavarral
küzdő páciensek körében a poszttraumás stresszzavar tüneteinek a kezelését
illetően, mint a hagyományos, kizárólag az evészavarra irányuló kognitív
viselkedésterápiás protokoll. Az evészavar tüneteivel kapcsolatban az
integratív kognitív viselkedésterápia és az evészavar kezelésére specifikusan
kidolgozott kognitív viselkedésterápia egyformán hatékony volt. Azonban a
szorongás és a depresszió nagyobb mértékben csökkent azoknál, akik integrált
kognitív viselkedésterápiában vettek részt. Ezzel a kezelési formával a
résztvevők is elégedettebbek voltak, mint a kizárólag az evészavar tüneteire
irányuló kognitív viselkedésterápiával. Azonban ahhoz, hogy az integrált
kognitív viselkedésterápiát specifikusan lehessen alkalmazni a különböző
evészavarok kezelésére, további vizsgálatokra van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése