Hogyan segíthet a kognitív viselkedésterápia (CBT) a börtönökben? – Egy börtönalapú CBT/RNR szexuális bűnelkövetők kezelésére szolgáló, erősségalapú elemeket tartalmazó program hatásának hosszú távú eredményértékelése a későbbi újbóli elkövetési arányok alapján

 Olver, M. E., Marshall, L. E., Marshall, W. L., & Nicholaichuk, T. P. (2020). A long-term outcome assessment of the effects on subsequent reoffense rates of a prison-based CBT/RNR sex offender treatment program with strength-based elements. Sexual Abuse, 32(2), 127-153.

Készítette: Vattamány Tekla Krisztina

Ez a 2020-as tanulmány két különböző szexuális bűnelkövetőkkel foglalkozó terápiás programot vizsgált kanadai börtönökben. A kutatás célja az volt, hogy kiderítse, mennyire hatékonyak ezek a programok a visszaesés megelőzésében, és hogyan támogatják az elítéltek rehabilitációját, hogy esélyt kapjanak az újrakezdésre.

Az összehasonlítás két börtönprogramban, 1991 és 2001 között résztvevő emberek adataival, és egy harmadik, semmilyen ilyen fókuszú programban nem résztvevő bűnelkövetők csoportjával történt. A visszaesés adatait 2009 és 2012-ben gyűjtötték be a kanadai bűnügyi adatbázist használva. A programok közül az egyik, a Rockwood, amit egy börtönben alkalmaztak, egy speciális megközelítést használt, amely egyedi figyelmet szentelt az egyes résztvevők erősségeinek. A másik program, az SOTP, egy egységesebb módszert használt, amely az ország több börtönében is működött.

A Rockwood és SOTP programok összehasonlítása

Mindkét program a kognitív viselkedésterápiára épült, amelynek célja a résztvevők gondolkodási és viselkedési mintáinak megváltoztatása. Emellett egy úgynevezett RNR-modellt alkalmaztak, aminek lényege, hogy azokra koncentráljanak, akiknél magasabb volt a visszaesés kockázata (Risk), a terápia célzottan kezelje a bűnelkövetés mögötti problémákat, mint a hibás gondolkodásminták vagy a problémamegoldási készségek hiánya (Need), és hogy az egyéni igényekhez, személyes képességekhez és tanulási stílushoz igazítsanak bizonyos elemeket, bár ebben a Rockwood rugalmasabbnak bizonyult. (Responsivity).

Különbségük volt, hogy a Rockwood nagy hangsúlyt fektetett a résztvevők egyéni erősségeire, személyre szabott támogatást nyújtott. Ez a szemlélet segíthetett abban, hogy a résztvevők motiváltabbak legyenek, és így sokkal magasabb arányban fejezték is be a programot. Míg a SOTP egy egységes, standardizált programot kínált, amely a börtönök szélesebb körében azonos módon működött. Így nem volt teljesen megegyező a terápiás légkör sem. A Rockwoodnál a terapeuták empatikusabb és személyesebb kapcsolatot alakítottak ki a résztvevőkkel, míg a SOTP kevésbé személyre szabott, inkább strukturált, de szintén következetesen magas szakmai színvonalat tartott fenn. Meghatározó eltérés volt még, hogy hogyan építették fel a szabadulás utáni terveket. A Rockwood program elősegítette, hogy a résztvevők az erősségeikre alapozva reális és pozitív célokat tűzzenek ki a szabadulás után. Ez magában foglalta a megfelelő életvitel, például munkavállalás és egészséges kapcsolatok kialakításának elősegítését. A SOTP kevesebb hangsúlyt fektetett az egyéni tervezésre, de biztosította a résztvevők számára az alapvető eszközöket a bűncselekménymentes élethez a visszaesésmegelőzési tervekkel, kockázatok elkerülését kiemelve.

Eredmények

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy mindkét program sikeresen csökkentette a visszaesést, különösen a közepes és magas kockázatú elkövetők esetében, bár a Rockwood résztvevői különösen alacsony visszaesési arányokat mutattak. Ez rámutatott, hogy az erősségekre építő, egyéni igényekhez igazított módszerek különösen hatékonyak lehetnek, de egy jól strukturált, következetesen alkalmazott program is eredményes tud lenni, különösen a magasabb kockázatú csoportok esetében. Azok az elítéltek, akik nem vettek részt semmilyen terápiában, jóval magasabb visszaesési arányt mutattak.

A kutatók kiemelték a jövőben több hasonló program megvalósításának fontosságát, és ezek hatékonyságának alaposabb vizsgálatát, szigorúbb módszerekkel, például randomizált kontrollált kísérletekkel, hogy megbízhatóbb eredményeket kapjunk. Ebben a tanulmányban ez nem volt lehetséges, hisz a program célja az volt, hogy mindenki részt vehessen benne. Ez kiküszöbölné azokat a problémákat is, amiket említettek limitációként, mint például a kulturális tényezők figyelmen kívül hagyása és a különbségek a kezelési körülmények között (több börtönben is zajlott) a SOTP-ben résztvevőknél. Arra is felhívták a figyelmet, hogy több ilyen programot kellene értékelni és fejleszteni, hogy a CBT alkalmazása még szélesebb körben elterjedhessen.

Összegzés

A tanulmány eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a megfelelő terápiás megközelítés hatékonyan segítheti a börtönökben lévő emberek rehabilitációját és a visszaesés megelőzését. A CBT, különösen, ha személyre szabott, támogató légkörben zajlik, és erősségekre alapoz, képes arra, hogy alapvető változásokat idézzen elő az elítéltek életében. Ennek szélesebbkörű vizsgálata, az ebben a tanulmányban említett nehézségek kiküszöbölésével, fontos lenne egy jól működő börtönalapú program megalkotásához.