Minél több terápia, annál nagyobb hatás? A 6 hónapos és 12 hónapos dialektikus viselkedésterápia hatékonyságának összevetése borderline személyiségzavar terápiájában

McMain, S. F., Chapman, A. L., Kuo, J. R., Dixon-Gordon, K. L., Guimond, T. H., Labrish, C., ... & Streiner, D. L. (2022). The effectiveness of 6 versus 12 months of dialectical behavior therapy for borderline personality disorder: A noninferiority randomized clinical trial. Psychotherapy and Psychosomatics, 91(6), 382-397.

Készítette: Janku Flóra Berekiné

A borderline személyiségzavar (a továbbiakban ezzel a rövidítéssel is említve: BPD) egy súlyos és elterjedt zavar, melynek előfordulása 0,7% és 2,7% közé esik. Tünetei közé sorolható az érzelmek nehéz szabályozása, impulzivitás, bizonytalan énkép, az elhagyatottságtól való félelem, az emberi kapcsolatok nehezítettsége és az önsértő viselkedés, mely sokszor öngyilkossági kísérletbe vagy befejezett öngyilkosságba torkollik. Ezek a tünetek a BPD-vel élő személy egész életét áthatják, mindennapi működését súlyosan akadályozzák. Ez a zavar a társadalomra és az egészségügyre is óriási nyomást helyez.

A borderline személyiségzavar kezelésének elsővonalbeli módja számos ajánlás szerint a pszichoterápia. A dialektikus viselkedésterápiát (a továbbiakban: DBT) kifejezetten a BPD kezelésére alakították ki. E megközelítés négy területen (a jelentudatosság, az interperszonális hatékonyság, az érzelemszabályozás és a distressz szabályozása) hivatott jelentős változásokat elérni, amit egy strukturált terápia formájában visz véghez. A dialektikus szó a nevében arra utal, hogy az ambivalens élmények megélésével foglalkozik, mint például a változás megélése, és annak elfogadása.

A DBT jellemzően hosszú terápiának számít, minimum 12 hónapos időtartamra ajánlják – ez ugyanakkor számos kétséget vethet fel. Egyrészt, a páciensek nehézségekbe ütközhetnek a 12 havi anyagi és egyéb erőforrások megteremtésében ahhoz, hogy igénybe vegyék a terápiát. Másrészt, a kezelő személyzet számára is meglehetősen költségigényes a hagyományos dialektikus viselkedésterápia alkalmazása. Így tehát felmerült annak az igénye, hogy egy klinikai vizsgálat formájában górcső alá vegyék, hogy egy rövidebb, mindössze 6 hónapos DBT (DBT-6) hatékonysága felér-e a 12 hónapos verzióval (DBT-12). Hosszútávon azt szeretnék elérni a kutatók, hogy egy költséghatékonyabb és elérhetőbb terápiát tudjanak nyújtani a BPD-vel küzdő pácienseknek.

E vizsgálatba 240 fő bipoláris személyiségzavarral diagnosztizált, önsértő és/vagy öngyilkos magatartású személy vett részt. Véletlenszerű módon sorolták őket a DBT-6 vagy a DBT-12 csoportokba, és ennek megfelelően részesültek ellátásban. A kezelés részeként egyéni és csoportos terápiában vettek részt, 0-24-es telefonos coaching állt rendelkezésükre, és terapeutáik heti rendszerességű konzultációt tartottak a terápiák menetéről. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen hatása lesz a DBT-6-nak és a DBT-12-nek 3, 6, 12 és 24 hónap elteltével, a terápia kezdetéhez képest. A hatásokat a következő területeken vizsgálták meg: a szuicid és önsértő magatartás teljes gyakorisága, a borderline személyiségzavar tüneteinek alakulása, az általános pszichopatológiai tünetek alakulása, a düh kifejezése, a depresszió mértéke, a személyközi működés és a készségek elsajátítása.

A vizsgálat folyamán olyan személyek mérték fel az imént felsorolt tünetek és viselkedések alakulását, akik teljesen függetlenek voltak a kutatástól, így annak céljáról sem volt tudomásuk. Az eredmények jelentőségét nemcsak statisztikával és számokkal képezték le, hanem klinikai szakértők is véleményezték azt, a személy állapotát felmérve.

Az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy a rövidebbik terápiás forma nem alsóbbrendű a hagyományos 12 hónapos verzióhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a DBT-6 hatékonysága összehasonlítható volt a DBT-12-ével a felsorolt összes területen. A szerzők kiemelik az önsértő és szuicid viselkedést, mely ugyanolyan mértékben csökkent mindkét kezelési forma esetén, ami kardinális egy öngyilkossági krízisben lévő személynél.

Kiemelkedő jelentőségű eredmény, hogy a DBT-6 az akut borderline személyiségzavarhoz és általános pszichopatológiához köthető tüneteket nagyobb mértékben csökkentette, mint a DBT-12, tehát a rövidebb terápiás forma hatékonyabb lehet a tünetek gyors csökkentésében. Ennek egy oka lehet, hogy az időhatár miatt mind a páciens, mind a terapeuta motiváltabb és produktívabb lehet a terápia során, illetve jótékony hatása lehet annak is, hogy a páciensek rövidebb idő alatt számíthatnak tüneteik javulására.

A terápia során tanított készségek elsajátítása és a dühkezelés tekintetében a DBT-12 mutatott magasabb hatékonyságot. Ezeken a területeken a változás hosszú tanulást és sok gyakorlást igényel, így látszik a sztenderd 12 hónapos DBT javallata is.

A továbbiakban a kutatók szükségesnek tartják megvizsgálni, hogy mik lehetnek azok a páciensekre jellemző személyiségjegyek, melyek magyarázhatják, hogy kinek alkalmasabb a rövid, és kinek a hosszabb terápia. Kiemelik, hogy az ebben a vizsgálatban feltárt hatások egyéb, a DBT-hez nem köthető jellemzőktől is függhet (pl. a páciens elvárása a terápiával kapcsolatban).

Eredményeik összegzéseképp a szerzők hangsúlyozzák, hogy a BPD-ben szenvedő, önsértő páciensek esetében a 6 hónapos DBT stabilizálhatja állapotukat, és felkészítheti őket egy hosszabb terápiás folyamatra. Emellett a rövidebb terápiás forma az egészségügyben is jobban alkalmazható ellátás lehetne, mind költséghatékonyság, mind elérhetőség szempontjából, így megfontolandó e rövidített verziónak a bevetése.