Tanulók szorongásának csökkentése iskolai védőnők beavatkozásával

Ginsburg, G. S., Drake, K. L., Muggeo, M. A., Stewart, C. E., Pikulski, P. J., Zheng, D. & Harel, O. (2019). A pilot RCT of a school nurse delivered intervention to reduce student anxiety. Journal of Clinical Child & Adolescent Psychology. DOI: 10.1080/15374416.2019.1630833

Készítette: Kollár Dorka

Nagy a szakadék a szorongásos zavaroktól szenvedő fiatalok és a kezelésben részesülők száma között (Merikangas és mtsai., 2010), az iskolai klinikusok által nyújtott iskolai mentálhigiénés szolgáltatások az egyik fontos és potenciálisan hatékony megközelítés e szakadék csökkentésére. (Weist és mtsai., 2017). Az iskolai klinikusok (például szociális munkások, tanácsadók, pszichológusok) azonban nagy esetszámmal rendelkeznek, ami gyakran kizárja őket abban, hogy minden mentális egészségügyi problémával küzdő fiatalt kezeljenek, és a pszichoterápia ellátására szánt idejük korlátozott az egymással versengő felelősségek miatt. (Splett, Fowler, Weist, & McDaniel, 2013). Ezen okok miatt megoldásként javasolták a mentálhigiénés beavatkozások nem mentális egészségügyi szakemberekre való áthelyezését, amely sikeres volt a mentálhigiénés és általános egészségügyi beavatkozások megvalósításában országos és globális szinten is (például Kakuma és mtsai., 2011). Az iskolai személyzet körében az iskolai védőnő létfontosságú szerepet játszhat a tanulók mentális egészségügyi szükségleteinek kielégítésében. Ez különösen igaz a szorongó fiatalokra, mivel a szorongás fő megnyilvánulásai közé tartoznak a szomatikus tünetek és az elkerülő magatartás, ami gyakran az iskolai nővér meglátogatására készteti a fiatalokat (Ollendick & March, 2004). Bár korlátozott számban, a tanulmányok azt sugallják, hogy az iskolai védőnők hatékonyan képesek viselkedési és mentális egészségügyi beavatkozásokat végrehajtani (Pbert és mtsai., 2013; Wilson és mtsai, 2008). Figyelembe véve a mentálhigiénés szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelésének szükségességét és előnyeit, valamint a mentálhigiénés szolgáltatások iskolai személyzet körében történő áthelyezését, a szerzők kutatócsoportja iteratív folyamatot alkalmazott egy rövid, iskolai nővér által irányított beavatkozás kidolgozására és finomítására a szorongó fiatalok számára. Az így létrejött CBT stratégiákon alapuló beavatkozást (a továbbiakban: Child Anxiety Learning Modules [CALM]) védőnők általi megvalósításra dolgozták ki és módosítottak. A CALM beavatkozás a szorongásra összpontosít, mivel az adatok azt mutatják, hogy a fiatalok szorongásos zavarai a leggyakoribb pszichiátriai állapotok közé tartoznak, és mélyreható rövid- és hosszú távú funkcionális károsodást okoznak (Swan & Kendall, 2016; Swan és mtsai, 2018). A jelenlegi tanulmány egy kísérleti randomizált kontrollált vizsgálat (RCT) adatait mutatja be, amely a CALM megvalósíthatóságát és előzetes hatását értékeli. A kutató szakemberek kidolgoztak egy összehasonlító feltételt, a CALM-R-t, amely csak relaxációs stratégiákat alkalmazott. A projekt elsődleges célja a teljesen kifejlesztett CALM beavatkozás kísérleti tesztelése és megvalósíthatóságának és elfogadhatóságának felmérése volt. Másodsorban a beavatkozás tanulói eredményekre gyakorolt ​​hatását vizsgálták. Feltételezték, hogy a CALM a szorongásos tünetek és a kapcsolódó károsodások nagyobb csökkenését eredményezi a CALM-R-hez képest.

Harminc főállású vagy részmunkaidős iskolai alkalmazottat randomizáltak, és CALM-ra (n = 14) vagy CALM-R-re (n = 16) képezték ki, minden nővér nő volt. Ötvennégy 5–12 éves, fokozott szorongásos tünetekkel küzdő gyermeket vontak be (CALM=20, CALM-R=34). A gyermekeket kizárták, ha olyan egészségügyi vagy pszichiátriai állapotuk volt, amely ellenjavallta a részvételt (klinikai interjú, valamint a nővérrel és a vizsgálati csoporttal folytatott konzultáció alapján), egyéni kezelésben részesültek szorongás miatt, azonnali kezelésre szorultak egy másik pszichiátriai zavar miatt, és nevelőszülői gondozásban éltek, vagy nem éltek együtt törvényes gyámjukkal. A stabil dózisú gyógyszeres kezelésben részesülő gyermekek akkor voltak jogosultak a részvételre, ha a családok beleegyeztek abba, hogy ezt az adagot a beavatkozási fázis (8 hét) időtartamára fenntartják, kivéve, ha ez klinikailag ellenjavallt.

Mindkét beavatkozás hat modulból állt, amelyeket az iskolai védőnőnek az adott gyermekkel 8 héten át tartó rövid megbeszélések során kellett bemutatnia. A CALM magában foglalta a gyermekkori szorongás kezelésére szolgáló CBT alapvető összetevőit: pszichoedukáció, relaxációs stratégiák, expozíció, kognitív átstrukturálás, problémamegoldás és a visszaesések megelőzése. A CALM-R csak relaxációs készségekből állt, kulcsfontosságú összetevői közé tartozik a pszichoedukáció, a mélylégzés, a progresszív izomrelaxáció, az irányított imagináció és a visszaesés megelőzése. Az ápolónők egy 1 napos képzést végeztek a számukra kijelölt intervencióban. Minden ápolónőnek konzultáció ajánlottak fel (klinikai szakpszichológus által), és ellátták intervenciós anyagokkal. A függő változók közé tartoztak a tanulók szorongásának mértékét felmérő és kiegészítő skálák, amelyekkel feltárásra kerül a szorongás súlyossága (Clinical Global Impression–Severity (CGI-S) and Improvement (CGI-I) Scales; Guy, 1976), a szorongás által érintett funkciókárosodások (Child Anxiety Impact Scale; Langley és mtsai., 2014), szomatizációs tünetek (Children’s Somatization Inventory; Walker, Beck, Garber, & Lambert, 2009), a szorongással kapcsolatos maladaptív gondolatok gyakorisága (Children’s Automatic Thoughts Scale; Schniering & Rapee, 2002) és az elkerülő viselkedés mértéke (Behavioral Avoidance Scale).

A fiatalok mindkét csoportban klinikailag jelentős javulást mutattak a beavatkozás után és az utánkövetés során, de nem találtak csoportbeli különbségeket. A longitudinális adatelemzések eredményei azt mutatták, hogy a gyerekek mindkét csoportban hasonló, statisztikailag szignifikáns és pozitív változásokat mutattak az idő múlásával minden mérőszámon. Mindkét beavatkozás során szignifikánsan csökkentek a szorongásos tünetek és a kapcsolódó károsodások a gyerekeknél, valamint a szorongás súlyosságának, a szomatikus tüneteknek, a maladaptív gondolatok előfordulásának és az elkerülő magatartás javulását figyelték meg. A beavatkozás előtti és utáni javulás általában megmaradt a 3 hónapos követés során. A csoporton belüli hatásméretek általában nagyok voltak, míg a csoportok közötti hatásméretek általában kicsik.

Összességében ezek az ígéretes eredmények azt sugallják, hogy az ápolónők fontos erőforrást jelenthetnek az iskolákban a szorongó fiatalok segítésében, és rávilágítanak egy másik lehetőségre a mentálhigiénés beavatkozások nem mentális egészségügyi szakemberekre való átruházására, hatással vannak a szorongás károsító következményeinek csökkentésére. Ennek a kísérleti RCT-nek az eredményei arra utalnak, hogy az iskolai ápolónők számos CBT-orientált stratégiát képesek hatékonyan megvalósítani, pozitív és terápiásan jelentős hatást gyakorolnak a fokozott szorongással élő gyermekekre. Bár ennek a tanulmánynak az eredményei biztatóak, számos korlátja van, a minta túlnyomórészt fehér és fiatal volt, így az eredmények általánosíthatóságát korlátozza. A minta mérete túl kicsi volt a csoportok közötti különbségek kimutatásához. Bár a jelenlegi eredmények azt sugallják, hogy az ápoló által vezetett beavatkozások megvalósíthatók, nem minden nővér (vagy iskolarendszer) tekinti a mentális egészségügyi beavatkozásokat munkája részének. Különösen az iskolarendszereknek lehet szükségük olyan adatokra, amelyek alátámasztják e beavatkozások költséghaszonságát, mielőtt befektetnének ezekbe a beavatkozásokba.