A mindfulness-alapú kognitív terápia, mint kiegészítő kezelés hatékonysága OCD-s személyeknél

Külz, A. K., Landmann, S., Cludius, B., Rose, N., Heidenreich, T., Jelinek, L., … Moritz, S. (2018). Mindfulness-based cognitive therapy (MBCT) in patients with obsessive–compulsive disorder (OCD) and residual symptoms after cognitive behavioral therapy (CBT): a randomized controlled trial. European Archives of Psychiatry and Clinical Neuroscience (269) 223-233. doi:10.1007/s00406-018-0957-4 

Készítette: Kocsondi Gábor

A kényszerbetegség (OCD) terápiás kezelése nagy kihívás, ugyanis az OCD-vel élő emberek nagyjából 30%-ánál nem használnak a bizonyítékon alapuló pszichoterápiás módszerek (a tünetek kevesebb, mint 35%-kal csökkennek), ezért a kutatók megvizsgálták a mindfulness-alapú kognitív terápiának (MBCT), mint kiegészítő kezelésnek a hatékonyságát. 

A résztvevőket olyan személyek közül toborozták, akik kognitív viselkedésterápián (CBT) vannak túl (legalább 20 ülésen vettek részt a megelőző 3 éven belül), – ugyanis jelenleg ez a leghatékonyabb, általánosan elterjedt terápiás módszer az OCD kezelésére – másrészt azonban a korábbi kezelések ellenére vannak fennmaradó tüneteik (több, mint 12 pontot értek el a Yale-Brown-Obsessive–Compulsive Scale nevű klinikai interjú során). Az így vizsgált minta létszáma 125 fő, akik németországi lakosok és életkorukat tekintve 18-70 közöttiek. Nagyrészük gyógyszeres kezelés alatt is áll. 

Az eljárás randomizált, kontrollált, utánkövetéses design-nal dolgozott. Az embereket két csoportba osztották, a kísérleti csoport MBCT-n vehetett részt, a kontrollcsoport pedig egy OCD-vel kapcsolatos pszichoedukációs tréningen. Mindkét beavatkozás nyolc darab 120 perces alkalomból állt. Ezeket három német városban tarották, összesen nyolc csoportot indítva mindkét kezelésből. Az utánkövetés félévvel később történt. 

Az MBCT csoport menete szorosan követte az eredeti, depresszióra kidolgozott MBCT kézikönyvet. A pszichoedukációs csoportban résztvevők pedig a nyolc alkalom során előadást hallgathattak meg az OCD tüneteinek etiológiájáról, mechanizmusairól és tényezőinek fenntartásáról, az OCD metakognitív és neurobiológiai vonatkozásairól, a farmakoterápiával kapcsolatos információkról, pszichológiai kezelésekről és visszaesés megelőzéséről. További elem volt az OCD tüneteivel kapcsolatos személyes tapasztalatok csoportos megosztása és megvitatása, valamint hasznos stratégiák nyújtása az OCD-vel való megküzdéshez. 

Az eredményeket tekintve mindkét csoport kis javulást mutatott. A Yale-Brown-Obsessive–Compulsive Scale (Y-BOCS) pontszámában nem volt szignifikáns különbség a két csoport javulása között. Viszont az Obsessive–Compulsive Inventory Revised tekinetében az MBCT csoport valamelyest jobban teljesített. Az életminőség (WHOQOL-BREF kérdőív) is jobban javult MBCT esetében. Az obszesszív hiedelmek (OBQ-44 kérdőív) is nagyobb mértékben csökkentek, továbbá a metakognitív hiedelmek (MCQ-30 kérőív) is nagyobb javulást mutattak az MBCT esetében. Az MBCT csoportban kisebb volt a lemorzsolódás is. 

Összegezve, mindkét kiegészítő kezelés stabil, de viszonylag kicsi eredményt hozott. Ez a javulás a klinikus által pontozott tünetek esetében azonos mértékű volt, viszont a másodlagos tünetek és az önbeszámolón alapuló mérőeszközök esetében a MBCT jobban teljesített a pszichoedukációs tréninghez képest. Az eredmények egy lehetséges magyarázata, hogy az önkitöltős kérdőívek több kérdést tartalmaznak a megélt distresszel kapcsolatban, így ezek a személyek tünetekkel való megküzdését, együttélését jobban mérik. 

A vizsgálatot végző kutatók szerint a nyolchetes mindfulness-alapú kognitív terápia nem egy csodaszer az OCD kezelésére, de képes enyhén csökkenteni a tüneteket azoknál, akik a korábbi CBT kezelésre nem reagáltak eléggé. Fontosnak tartják a további kezelési lehetőségek keresését, amelyek hatékonyabban csökkentik a klinikai tüneteket.