Internet alapú kognitív viselkedésterápia hatékonysága a magány kezelésére

 Käll, A., Jägholm, S., Hesser, H., Andersson, F., Mathaldi, A., Norkvist, B. T., ... és Andersson, G. (2020). Internet-based cognitive behavior therapy for loneliness: a pilot randomized controlled trial. Behavior therapy, 51(1), 54-68.

 Készítette: Márton Lilla

Napjaink egyik kritikus pontjává vált a magány kérdése, hiszen egy parányi, cirka 129,6 nanométeres vírus COVID világjárvánnyá nőtte ki magát és otthonaink mélyébe zárt minket, távol családunktól, barátainktól, lényegében mindenkitől. Azonban az ember társas lény. Nekünk nincs páncélunk, mint a teknősnek, vagy tüskéink, mint a sünnek, mi társas közegekbe, „csordákba” verődünk, hogy ezáltal megnöveljük a túlélési esélyünket és továbbörökíthessük génjeinket. Ha ennél az evolúciós megközelítésnél maradunk, tekintsünk a magány érzése úgy, mint a gyomor korgására, mikor éhesek vagyunk: irányítja a figyelmünket, hogy keressük mások társaságát, így életben maradhassunk.

Peplau és Perlman (1982) klasszikus megfogalmazásában a magány nem más, mint egy szubjektív tapasztalat, amely a kívánt és a tényleges társadalmi helyzet közötti eltérésből származik. Szubjektív, tehát érezhetjük magunkat magányosnak még akkor is, ha az idő nagy részét más emberekkel töltjük, és lehetünk teljesen rendben, annak ellenére, hogy a szociális interakcióink a minimálisra csökkentek. Nehéz lenne - ha nem lehetetlen - olyan embert találni, aki életében legalább egyszer, noha csak rövid időre, de ne tapasztalta volna meg ezt a szorító, szinte fájdalmas érzést. Mindez rendben is van mindaddig, amíg nem válik tartóssá, ugyanis az már súlyos következményekkel járhat mind a mentális, mind pedig a fizikai egészségünkre nézve (Heinrich és Gullone, 2006). A tartós magányt kapcsolatba hozzák a magasabb kortizol szinttel, a magasabb vérnyomással, a megnövekedett szív-érrendszeri problémák kockázatával, sőt még a rosszabb alvásminőséggel (Cacioppo és mtsai, 2002) és rosszabb életminőséggel (Ekwall, Sivberg és Hallberg, 2005) is. Továbbá összefüggést mutat a depresszióval és a szorongással (Muyan és mtsai, 2016), szintúgy a generalizált szorongással (Beutel és mtsai, 2017; Richardson, Elliott, és Roberts, 2017). Akár végzetes döntések meghozatalában is szerepet játszhat, mivel a kutatók kapcsolatot fedeztek fel a magányosság, az öngyilkos magatartás, valamint az öngyilkossági kísérletek megnövekedett számával (Stickley és Koyanagi, 2016). Ám a koronavírus elleni védekezésben a legfontosabb szempont, amire egy 2005-ös tanulmány hívja fel a figyelmet: a fokozottabb magány érzése azt eredményezheti, hogy immunrendszerünk kevésbé lesz reszponzív a vakcina bizonyos komponenseire (Pressman és mtsai, 2005).

Mindezen információk arra vezették a kutatókat, hogy komoly figyelmet fordítsanak a magány kezelésére. Egy 50 tanulmányt magába foglaló metaanalízis pedig azt találta, hogy a leghatékonyabb intervenciók a szociális helyzetekről kialakított maladaptív kogníciókat célozták meg (Masi, Chen, Hawkley, és Cacioppo, 2011). Erre épített a jelen cikkben bemutatott internet alapú kognitív viselkedésterápia (iCBT). Ebben a randomizált kontroll vizsgálatban 73 fő vett részt, akik megtapasztalták már a magány okozta szenvedést és az UCLA magányosság skálán (UCLA-LS-3; Russell, 1996) legalább 40 pontot értek el. A résztvevők random módon kerültek besorolásra a kísérleti vagy a kontroll csoportba. A terápia megkezdése előtt és azt követően is felmérték a magányosság mellett az életminőséget (Brunnsviken Brief Quality of Life Inventory; Lindner és mtsai, 2016), a depressziót (Patient Health Questionnaire-9; Kroenke, Spitzer és Williams, 2001), a szociális szorongást (The Social Interaction Anxiety Questionnaire; Mattick és Clarke, 1998), a generalizált szorongást (Generalized Anxiety Disorder 7-item scale; Spitzer, Kroenke,Williams és Löwe, 2006), illetve a terápiával való elégedettség (Client Satisfaction Questionnaire-8; Attkisson és Zwick, 1982) mértékét is.

A 8 héten keresztül zajló terápiának egy internetes platform adott otthont. Kizárólag ezen keresztül folyt a kommunikáció a résztvevők és a szakemberek között, itt kapták meg a terápia szöveges anyagait és ezen keresztül tudták beküldeni az elvégzett házi feladatokat is. Összesen 118 oldalnyi anyagot kaptak kézhez, melyet a szakemberek mondulokra bontottak szét. Az első modul alkalmával egy funkcionális viselkedéses modell került bemutatásra, amin keresztül a résztvevők megérthették és elemezhették a viselkedésüket. A 2-4. modulok a maladaptív kogníciókra összpontosítottak és törekedtek a kognitív újrastruktúrálásra. Végül az ezt követő modulok alkalmával a viselkedéses változásra helyezték a hangsúlyt, ami viselkedéses aktivizáció alkalmazásával történt.

Az iCBT hatékonynak bizonyult a magányosság érzésének és gyakoriságának csökkentésében. Továbbá a résztvevők életminősége szignifikánsan emelkedett, a szociális szorongásuk pedig szignifikáns csökkenést mutatott. Az internet alapú terápiával való elégedettség szempontjából a résztvevők 63%-a „jó” és 11%-a „kiváló” elégedettségről számolt be. A kísérleti és a kontroll csoport között nem találtak szignifikáns különbséget a depresszió és az aggodalom tekintetében, azonban mindkét csoport esetében ezen értékek csökkenése mutatkozott.

 

 

 

Irodalomjegyzék

 

Attkisson, C. C. és Zwick, R. (1982). The Client Satisfaction Questionnaire: Psychometric properties and correlations with service utilization and psychotherapy outcome. Evaluation and program planning, 5(3), 233-237.

Beutel, M. E., Klein, E. M., Brähler, E., Reiner, I., Jünger, C., Michal, M., … és Tibubos, A. N. (2017). Loneliness in the general population: prevalence, determinants and relations to mental health. BMC Psychiatry, 17, 97.

Cacioppo, J. T., Hawkley, L. C., Crawford, L. E., Ernst, J. M., Burleson, M. H., Kowalewski, R. B., ... és Berntson, G. G. (2002). Loneliness and health: Potential mechanisms. Psychosomatic medicine, 64(3), 407-417.

Ekwall, A. K., Sivberg, B. és Hallberg, I. R. (2005). Loneliness as a predictor of quality of life among older caregivers. Journal of advanced nursing, 49(1), 23-32.

Heinrich, L.M. és Gullone, E. (2006). The clinical significance of loneliness: A literature review. Clinical Psychology Review, 26, 695–718.

Käll, A., Jägholm, S., Hesser, H., Andersson, F., Mathaldi, A., Norkvist, B. T., ... és Andersson, G. (2020). Internet-based cognitive behavior therapy for loneliness: a pilot randomized controlled trial. Behavior therapy, 51(1), 54-68.

Kroenke, K., Spitzer, R. L., Williams, J. B. és Löwe, B. (2010). The patient health questionnaire somatic, anxiety, and depressive symptom scales: a systematic review. General hospital psychiatry, 32(4), 345-359.

Lindner, P., Frykheden, O., Forsström, D., Andersson, E., Ljótsson, B., Hedman, E., ... és Carlbring, P. (2016). The Brunnsviken Brief Quality of life scale (BBQ): Development and psychometric evaluation. Cognitive behaviour therapy, 45(3), 182-195.

Masi, C. M., Chen, H. Y., Hawkley, L. C. és Cacioppo, J. T. (2011). A meta-analysis of interventions to reduce loneliness. Personality and Social Psychology Review, 15(3), 219-266.

Muyan, M., Chang, E.C., Jilani, Z., Yu, T., Lin, J. és Hirsch, J.K. (2016). Loneliness and negative affective conditions in adults: Is there any room for hope in predicting anxiety and depressive symptoms? Journal of Psychology, 150, 333–341.

Peplau, L. A. és Perlman, D. (1982). Loneliness: A sourcebook of current research and therapy. John Wiley & Sons Incorporated, New York.

Pressman, S. D., Cohen, S., Miller, G. E., Barkin, A., Rabin, B. S., és Treanor, J. J. (2005). Loneliness, social network size, and immune response to influenza vaccination in college freshmen. Health Psychology, 24(3), 297.

Russell, D. W. (1996). UCLA Loneliness Scale (Version 3): Reliability, validity, and factor structure. Journal of personality assessment, 66(1), 20-40.

Stickley, A. és Koyanagi, A. (2016). Loneliness, common mental disorders and suicidal behavior: Findings from a general population survey. Journal of Affective Disorders, 197, 81-87.