Virtuális Valóság Terápia hatékonysága szociális szorongás kezelésében

Horigome, T., Kurokawa, S., Sawada, K., Kudo, S., Shiga, K., Mimura, M., & Kishimoto, T. (2020). Virtual reality exposure therapy for social anxiety disorder: A systematic review and meta analysis

Készítette: Farkas Eszter 

 

A technológia rohamos fejlődése a terápiás eszközök bővítését, új módszerek létrejöttét is magával hozza. A Virtuális Valóság Terápia (VRET, Virtual Reality Exposure Therapy) egy modern módszer, amely a virtuális valóságot használja a terápia tereként, előszeretettel alkalmazzák különböző fóbiák és szorongásos zavarok kezelésében. A módszer során az ülések egy részében a kliens virtuális valóságban van kitéve a fóbiája, szorongása központjában álló ingernek. 

A szociális szorongás (SAD, social anxiety disorder) egyike a leggyakoribb mentális zavaroknak (Kessler et. al, 2005). A nyilvános beszédtől való szorongás és félelem a szociális szorongás egyes megnyilvánulási formái. Ezek kezelésében jól alkalmazható a Virtuális Valóság terápia, hiszen az in vivo (élőben) történő expozíció megszervezése nehézségekbe ütközhet (nyilvános beszéd leszervezése megfelelő mennyiségű ember előtt). A Virtuális Valóságban -amennyiben fejlett a technológia- a terapeuta egyénileg, a klienshez igazodva állíthatja be a megjelenített helyzet specifikumait, mint például a hallgatóközönség létszáma és magatartása, a helyszín mérete, stb. 

A metaanalízis fő célja a VRET alkalmazásának hatékonyságvizsgálata, valamint az in vivo expozíciós technikát alkalmazó terápiákkal való összehasonlítása volt.  

A megfelelő cikkek kiválasztása után végül összesen 586 személy adatait emelték be a metaanalízisbe, az átlagéletkor 33,5 év volt. Ebből 325 fő vett részt VRET-et alkalmazó pszichoterápiában, 138-an in vivo expozíciót alkalmazó pszichoterápiában és 123 fő várólistán volt, vagy a korábbi szokásos kezelésében részesült (TAU, treatment as usual). 

A szorongás mérésére a Liebowitz Szociális Szorongás Skálát (LSAS, Liebowitz Social Anxiety Scale) használták, a terápia hatékonyságát az ezen a skálán mért alacsonyabb pontszámmal mérték. 

A VRET hatékonyságára nézve a kutatók szignifikáns csökkenést találtak az LSAS pontszámában. Ezt a hatás nem csak rövidtávon, hanem mind a három utánkövetési időpontban (3, 6 és 12 hónappal a terápia után) jelen volt, tehát a VRET hosszú távon is jó szorongáscsökkentési módszernek bizonyul. 

E mellett szignifikáns különbség mutatkozott a Virtuális Valóság terápiában részesült, valamint a várólistán várakozó/szokásos kezelést kapó személyek között is, a VRET-ben résztvevő személyek alacsonyabb szorongásról számoltak be. 

Végül az in vivo expozícióval összehasonlítva nem találtak szignifikáns különbséget a két módszer között, de a kezelés után 3 hónappal és 12 hónapos utánkövetési pontoknál az élőben történő expozíció hatékonyabbnak bizonyult. 

A cikk ezen kívül a terápiából történő lemorzsolódást is vizsgálta. Nem találtak szignifikáns különbséget a VRET és az in vivo terápiában résztvevő személyek között abban, hogy hányan hagyják abba a terápiát a folyamat vége előtt. 

A metaanalízisben igyekeztek azonosítani olyan moderátor változókat, amelyek befolyásolhatják a Virtuális Valóság terápia hatékonyságát. Két beemelt cikk vizsgálta a VRET és a élőben történő expozíciót alkalmazó terápia között különbséget a terapeuta és a kliens közötti terápiás kapcsolat tekintetében, és nem találtak szignifikáns különbséget (Anderson et.al, 2013; Bouchard et.al, 2017). A VRET hatékonyságát az alkalmazott virtuális valóság minősége is befolyásolja, ugyanis Krijn és munkatársai (2004) kutatásukban azt találták, hogy az alacsony minőség növeli a lemorzsolódás arányát.  

Összegzésként elmondható, hogy a Virtuális Valóság terápia hatékony megoldásnak bizonyult a szociális szorongás kezelésére. E mellett számos előnnyel jár, hiszen virtuális valóságban számos ingert könnyebb elérni (pl.: tömegrendezvény szimulálása valós tömeg szervezése helyett). 

A metaanalízis limitácói közé tartozik, hogy igen nagy eltérések mutatkoztak az egyes kutatások között abban, hogy milyen módon alkalmazták a virtuális valóságot  a terápián belül (alkalmak aránya, egyes VRET alkalmak hány percesek voltak, stb).  

 

 

 

 

Hivatkozásjegyzék: 

Anderson, P. L., Price, M., Edwards, S. M., Obasaju, M. A., Schmertz, S. K., Zimand, E., & Calamaras, M. R. (2013). Virtual reality exposure therapy for social anxiety disorder: a randomized controlled trial. Journal of consulting and clinical psychology, 81(5), 751. 

Bouchard, S., Dumoulin, S., Robillard, G., Guitard, T., Klinger, E., Forget, H., ... & Roucaut, F. X. (2017). Virtual reality compared with in vivo exposure in the treatment of social anxiety disorder: a three-arm randomised controlled trial. The British Journal of Psychiatry, 210(4), 276-283. 

Kessler, R. C., Berglund, P., Demler, O., Jin, R., Merikangas, K. R., & Walters, 

E. E. (2005). Lifetime prevalence and age-of-onset distributions of DSM-IV 

disorders in the National Comorbidity Survey Replication. Archives of 

General Psychiatry, 62(6), 593–602. 

Krijn, M., Emmelkamp, P. M., Biemond, R., de Ligny, C. D. W., Schuemie, M. J., & van der Mast, C. A. (2004). Treatment of acrophobia in virtual reality: The role of immersion and presence. Behaviour research and therapy, 42(2), 229-239.