A sématerápia hatékonysága evészavar kezelésében – az eredmények szisztematikus áttekintése

Phoebe R. Joshua, Vivienne Lewis, Sally F. Kelty & Douglas P. Boer (2023) Is schema therapy effective for adults with eating disorders? A systematic review into the evidence, Cognitive Behaviour Therapy, 52(3), 213-231, DOI: 10.1080/16506073.2022.2158926

Készítette: Király Lilien

    Jelen bejegyzés alapja azokat a kutatásokat szisztematikusan áttekintő tanulmány, mely a különböző evészavar patológiákban szenvedőknél vizsgálja a sématerápia hatékonyságát önállóan, illetve a kognitív viselkedéses terápiával (CBT) összehasonlítva. 

    Az evészavarok, mint például a bulimia és anorexia nervosa, olyan krónikusnak tekinthető mentális zavarok, melyek az érintett személyiségével, önértékelésével és viselkedési tendenciáival szorosan összefüggenek, énazonos (egoszinton) jellegűek. Ez az egyik oka annak, hogy kezelésük során magas szintű ellenállásra, visszaesésre és hosszú terápiás munkára lehet számítani. Továbbá magas együtt járást mutatnak más személyiségzavar patológiákkal, hangulatzavarokkal és szerhasználattal. 

    A sématerápia a kognitív módszerekkel dolgozó terápiákhoz köthető, ugyanis a korai tapasztalatok, hiedelmek, „szűrőlencsék” átdolgozásával foglalkozik. Ezeket korai maladaptív és adaptív sémáknak nevezzük, melyek aktiválhatják a sémamódokat, amik pedig befolyásolják, hogy a személy milyen megküzdési stratégiákat, reakciókat és viselkedési mintákat fog mutatni. A kutatások alapján kijelenthetjük, hogy az evészavarban szenvedők több maladaptív sémával rendelkeznek, mint az egészséges vagy akár más klinikai populáció, mint pl. a szerhasználók. A sémák mintázata, viselkedéses aktivációja azonban kórkép specifikus lehet. A bulimiával szenvedők esetében ezek az önkontrollal, érzelemszabályozással és impulzivitással, míg a restriktív típusban szenvedők esetében a társas elutasítottsággal, elérhetetlen elvárásokkal és büntetéssel kapcsolatosak. A sématerápia egy ideális terápiás módszer lehet abban, hogy ezeket a nehezen mozdítható és destruktív viselkedéssel járó sémákat megragadja, elfogadja és átdolgozza, valamint az adaptívabb sémákat előtérbe helyezze. 

    A szerzők a szisztematikus áttekintés módszerében a PRISMA-ajánlást (Preferred Reporting Items for Systematic reviews and Meta-Analyses) követve első körben 718, majd a beválasztási és kizárási kritériumok szűrése alapján 396 tanulmányt találtak. A beválasztási kritériumok között a vizsgált populáció jellemzői (16 év feletti, klinikailag diagnosztizált evészavarban szenvedő személyek), az intervenció típusa (klinikus által vezetett séma terápia), a vizsgálati módszerek típusai (randomizált kontrollált, nyílt elrendezésű, esetsorozat), valamint az evészavar patológia mértékének elő- és utómérése szerepeltek. A kizárási kritériumok között szerepeltek az 1990 előtti, nem angolul írt, nem releváns, valamint a duplikált tanulmányok. A további szűrési folyamatok a tanulmányok minőségére, módszerére és torzító tényezőire fókuszáltak, melyekből kvalitatív elemzés után végül 4 cikk felelt meg a szempontoknak. 

    McIntosh és munkatársai (2016) által végzett kutatásban a CBT-t, az étvágy fókuszú CBT-t, valamint a sématerápiát vetették össze bulimiában (BN) és mértéktelen evészavarban (BED) szenvedő, összesen 112 vizsgálati személynél. A terápia minden héten, 6 hónapon keresztül zajlott, az utánkövetéses folyamat pedig az utána lévő 6 hónapban, havi egyszer. Habár a kezelés után a résztvevők csökkent értékeket mutattak az evészavar szintjét mérő skálákon, valamint csökkent a mértéktelen evés gyakorisága, ugyanakkor ez nem volt terápia specifikus. 

    Simpson és Slowey (2011) vizsgálatában egy túlsúllyal és nem specifikus evészavarral (eating disorder not otherwise specified) élő nőnek tartott videó híváson keresztül egy klinikai pszichológus 8 alkalmas sématerápiát 11 héten keresztül. A kimeneti változókban jelentős csökkenés mutatkozott az evészavar- és általános pszichopatológiákat, valamint a sémamód szinteket illetően. Ugyanakkor egy hónappal később ezek az értékek enyhe visszaesést mutattak. 

    Egy másik tanulmány a sématerápia hatékonyságát csoportterápiás elrendezésben vizsgálta, mely ugyanazt a protokollt követi, mint az egyéni, viszont a társas megtartás ereje jelentősebb javulást feltételez. A klinikai pszichológusok és az akkreditált sématerapeuta 20 alkalmas, 2 órás üléseket tartott 22 héten keresztül, kezdetben 8, majd 6 súlyos és tartós evészavarban (SEED- „severe and enduring”) szenvedő személynek. A kezelés végén mind a 6 személy csökkent evészavar patológia értékeket, a maladaptív séma szinteket és a szorongásos értékeket mutatott. 

    Az Ansari és munkatársai (2020) által végzett kutatás eredményeinek teljeskörű elfogadásának átgondolására hívták fel a figyelmet a szerzők, hiszen módszertani kérdések merültek fel. A kutatást végzők célja az volt, hogy a CBT-t, a sématerápiát és a semmilyen kezelési módszer hatékonyságát hasonlítsák össze anorexia nervosában szenvedők esetében. Habár a 15 résztvevő, akik 12 héten keresztül részesültek sématerápiában csökkent értékeket mutattak a kezelés végén az evészavar pszichopatológiákban és az általános pszichológiai distressz esetében, a többi kezelési módról nem közöltek eredményeket a szerzők. 

    Annak ellenére, hogy a sématerápia hatékonyságát mérő kutatások száma csekély, valamint a vizsgált populáció is érzékeny és nehezen elérhető, a szisztematikus áttekintés eredményei értékesnek és elfogadhatónak tekinthetőek. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a sématerápia hatékonyságát – az evészavar jellemzőiből is fakadóan – jelentősen befolyásolhatja a kezelés időtartama. Ez érthető is, hiszen minél inkább egoszinton és más betegségekkel magas együtt járást mutató egy betegség, annál inkább a mélyrehatóbb és hosszasabb kezelés az, ami tartós sikerekkel, kevesebb visszaeséssel és gyógyulással járhat. Ez a tanulmány ideális iránymutatóként szolgálhat arra, hogy a klinikusok és kutatók figyelembe vegyék a sématerápia használatát és hatékonyságának további vizsgálatát az evészavar patológiákban szenvedő betegek esetében.