Rövid kognitív viselkedésterápia hatása a kezelés utáni öngyilkossági kísérletekre katonai mintán

Rudd, M. D., Bryan, C. J., Wertenberger, E. G., Peterson, A. L., Young-McCaughan, S., Mintz, J., Williams, S. R., Arne, K. A., Breitbach, J., Delano, K., Wilkinson, E., & Bruce, T. O. (2015). Brief Cognitive-Behavioral Therapy Effects on Post-Treatment Suicide Attempts in a Military Sample: Results of a Randomized Clinical Trial With 2-Year Follow-Up. American Journal of Psychiatry, 172(5), 441–449. https://doi.org/10.1176/appi.ajp.2014.14070843

Készítette: Várvédy Máté

Az öngyilkos gondolatok és a korábban tett öngyilkossági kísérletek (a depresszió, szorongás, reménytelenség, és szerhasználat mellett) a legjobb előrejelzői a jövőbeli öngyilkos kísérleteknek. Azonban kevés olyan kezelés áll rendelkezésünkre, amik bizonyítottan képesek csökkenteni a jövőbeli öngyilkossági kísérleteket. Ezen kevés kezelésből azonban kiemelkednek a kognitív-viselkedésterápiák, mint a dialektikus-viselkedésterápia (DBT), aminek hatékonysága a blog korábbi bejegyzéseiben tárgyalva volt, valamint a kognitív terápia (Bryan & Rudd, 2018).

Jelen randomizált klinikai próba a rövid kognitív-viselkedésterápia (továbbiakban BCBT) hatékonyságát veszi górcső alá, amely egy olyan intervenció, aminek rugalmassága és relatív rövid időtartama jól beilleszthető katonai szolgálatot végző, az öngyilkos magatartás spektrumán lévő személyek kezelésébe. A kezelés az öngyilkos magatartást fontos készségek hiányának tudja be, így a fő fókusza készségek fejlesztése és az önszabályozás hangsúlyozása. A kutatási kérdés az, hogy a rövid kognitív-viselkedésterápia hatására jelentősen csökken-e a kezelés utáni öngyilkossági kísérletek száma, az általános kezelésen átesett alanyokkal szemben.

A kutatás az öngyilkossági kísérletet úgy definiálja, mint az ember önmagára irányuló viselkedése, ami halál szándékával sérülést eredményez vagy eredményezhet önmagában, és az öngyilkossági szándékra explicit vagy implicit bizonyíték van. Ennek felmérésére az Öngyilkossági Kísérlet Önsértés Interjút (Suicide Attempt Self-Injury Interview) használták, míg az öngyilkossági gondolatok egy héten belüli előfordulását a Beck-skála az Öngyilkossági gondolatokra (Beck Scale for Suicide Ideation) kérdőívvel állapították meg. Az utóbbi skálán ötnél kevesebb pontszámot elérő potenciális vizsgálati személyek nem kerültek be a kutatásba. Végül 152 olyan katonaságban szolgáló alanyból állt a minta, akik öngyilkossági gondolatokon belül öngyilkossági szándékkal rendelkeztek. A résztvevőknek az utánkövetés érdekében részletes adatokat kellett megadnia, mint a nevük, e-mailcímük, telefonszámuk, illetve két másik kontaktszemély adatait, akik lehettek családtagok,

barátok, vagy társaik a katonaságnál. 

A résztvevőket véletlenszerűen két csoportba osztották, 76 fő megszokott alapkezelésben vett részt, és 76 fő kapott BCBT kezelést a megszokott mellé. 
A megszokott alapkezelés egyéni és csoportos pszichoterápiából, gyógyszeres kezelésből, szerabúzusra irányuló kezelésből/önsegítő csoportból állt, az alany elsődleges mentális egészségügyi gondozó

(pszichológus vagy pszichiáter) döntése szerint. 

    

    A BCBT kezelésben részesülő alanyok a megszokott kezelés mellett 12 alkalommal vettek részt járóbeteg egyéni pszichoterápiában. Az egyéni ülések hosszát tekintve, az első 90 perces alkalom kivételével mindegyik 60 perc volt. A vizsgálati személyek az első ülésen kaptak egy zsebben hordozható kiskönyvet, amiben vezették a kezelés során történteket. A BCBT három fázisra osztható. Az első fázisban, ami öt alkalmat vesz igénybe, a terapeuta részletesen felmérte a páciens legutóbbi szuicid epizódját vagy kísérletét, beazonosította a páciens személyére vonatkozó specifikus tényezőket, amik hozzájárultak az öngyilkos magatartáshoz. Ennek fényében a pácienssel együtt dolgozva elkészítette a krízis-választervet, amit az elkövetkező alkalmakon folyamatosan felülvizsgáltak és fejlesztettek. Ezek mellett a terapeuta alapvető relaxációs és tudatos jelenlét készségeket tanít az érzelemszabályozás fejlesztésének érdekében. A második, szintén öt alkalomból álló fázisban a terapeuta kognitív stratégiákat alkalmazott az öngyilkos magatartásra hajlamosító tényezők ellen, mint a reménytelenség, bűntudat, szégyen és a páciens azon hite, hogy terhet jelent a környezetére nézve. A harmadik fázis két alkalomból állt, és a visszaesés megelőző feladatnak van szentelve. Ennek során a páciens elképzeli, hogy egy korábbi krízist, vagy a terapeuta által felvázolt krízist megoldja a terápia során elsajátított eszközökkel. A terápia csak akkor zárható le, ha ez a feladat sikeres. Ezzel demonstrálja a páciens a megszerzett kompetenciáját.

A kutatás eredményeit tekintve, a BCBT kezelésben részesülőknél 60%-al kisebb volt az öngyilkossági kísérlet előfordulásának valószínűsége a kezelés utáni második évben az alapkezelésben részesülőkhöz képest. Ugyanakkor a tünetek súlyosságában, és kezelésben tartásban nem volt szignifikáns különbség. Ez megerősítheti azt a feltételezést, hogy az öngyilkosság megelőzés egy külön cél, ami elérhető a pszichiátriai kórképekből való kigyógyulás nélkül is, és érdemes azt a kezelés során külön célba venni. A kutatás eredményei továbbá azt mutatják, hogy magas kockázattal rendelkező egyéneket is hatékonyan el lehet látni ambulánsan rövid kognitív-viselkedésterápiás beavatkozással (Rudd és mtsai., 2015).