Pszichológiai tünetek, korai maladaptív sémák és sémamódok: a csoportos sématerápia kimenetelének előrejelzői személyiségzavaros pácienseknél

Koppers, D., Van, H., Peen, J., & Dekker, J. J. (2020). Psychological symptoms, early maladaptive schemas and schema modes: predictors of the outcome of group schema therapy in patients with personality disorders. Psychotherapy Research, 31(7), 831–842. https://doi.org/10.1080/10503307.2020.1852482

Készítette: Lukács Borbála

A csoportos sématerápia (Group Schema Therapy=GST) egy integratív pszichoterápiás módszer, amely a kognitív viselkedésterápia, az érzelmi kötődés, a pszichodinamikus és a gestalt elméletek elemeit ötvözi. A GST célja, hogy a résztvevők felismerjék és megváltoztassák korai maladaptív sémáikat (Early Maladaptive Schema=EMS) és diszfunkcionális sémamódjaikat A sémák azok a mélyen gyökerező, negatív alapvető hiedelmek, amelyek a gyermekkorban alakulnak ki, és amelyek hatással vannak az egyén önmagával és másokkal való kapcsolatára. A sémamódok a korai maladaptív sémák aktiválódásakor fellépő, érzelmi és viselkedési mintákból álló állapotok. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a GST hatékony a borderline személyiségzavar kezelésében. Ugyanakkor a kutatások arra is rávilágítottak, hogy más személyiségzavarok kezelése terén kevesebb adat áll rendelkezésre, bár az eredmények ígéretesek. A csoportos terápia formátuma különösen előnyös lehet, mivel a csoporttagok közötti interakciók lehetőséget adnak a társas problémák hatékonyabb kezelésére, valamint költséghatékonyabb is lehet az egyéni terápiához képest.

 

A kutatás célja a csoportos sématerápia hatásának vizsgálata a globális pszichológiai distresszre, a korai maladaptív sémák súlyosságára és a diszfunkcionális sémamódokra. Továbbá a kutatás célkitűzése, hogy megállapítsa, mely kiindulási jellemzők befolyásolhatják a terápia kimenetelét. Hipotéziseik szerint a GST jelentős hatékonyságot mutat mind a pszichológiai distressz, mind pedig a korai maladaptív sémák súlyossága és a sémamódok változása tekintetében a kezelés végére és három hónapos utánkövetés után. Továbbá a kutatók feltételezik, hogy a magas kiindulási szintű pszichológiai tünetek, a korai maladaptív sémák és maladaptív sémamódok előrejelzik a rosszabb kimenetelt a terápia végére.

           

A vizsgálatban 194 személyiségzavarral diagnosztizált páciens vett részt. A páciensek a hollandiai Arkin Mentális Egészségügyi Intézet központjából kerültek beválogatásra. Az életkor 18 és 65 év között mozgott. A részvétel feltétele legalább egy DSM-IV szerinti személyiségzavar diagnózisa volt, kizáró oknak minősült a súlyos szuicidális állapot, az antiszociális személyiségzavar és az akut pszichoszociális problémák megléte.

 

A résztvevők három különböző kérdőívet töltöttek ki. A Symptom Checklist-90-Revised (SCL-90-R) egy önkitöltős kérdőív, amely 90 tételt tartalmaz és különböző pszichológiai tünetcsoportokat mér, mint például szorongás, depresszió, szomatikus panaszok, interperszonális érzékenység, és globális pszichológiai distressz. A Young Schema Questionnaire (YSQ) szintén önkitöltős, 205 tételt tartalmazó kérdőív, amely 16 korai maladaptív sémát mér. A Schema Mode Inventory (SMI) 118 tételt tartalmazó önkitöltős kérdőív, 14 sémamódot mér, amelyek négy fő csoportba sorolhatók: internalizáló, externalizáló, túlkompenzáló és adaptív módok.

 

A folyamat során a résztvevők 60 hetes csoportos sématerápián vettek részt, amely heti egy 90 perces ülést tartalmazott. A terápiát két fő fázisra osztották, az első a konceptualizációs fázis, amely során a résztvevők azonosították a fő korai maladaptív sémáikat és sémamódjaikat, majd pedig a második, séma-módosítási fázisban igyekeztek ezeket kognitív viselkedésterápiás eszközökkel átírni.

 

Az eredmények alapján a csoportos sématerápia közepes mértékű tünetcsökkenést mutatott, amely stabil maradt az utánkövetés során. Mivel a csoportos sématerápia elsősorban a korai sémák és sémamódok súlyosságának csökkentésére irányul, így érthetően ezek esetében nagyobb mértékű javulást figyeltek meg a kutatók. A kiindulási tünetek vizsgálata tekintetében kimutatták, hogy az SCL skálán elért magas pontszámú interperszonális érzékenység, és a szégyenérzet/csökkentértékűség séma megléte előrejelzték a nagyobb mértékű javulást a pszichológiai distressz terén.

 

A kutatás limitációi közé tartozik a kontrollcsoport hiánya, ami megnehezíti annak megállapítását, hogy a tünetek javulása mennyiben köszönthető a kezelésnek vagy természetes tünetváltozásnak. További korlátnak tekinthető, hogy a diagnosztikát önkitöltős kérdőívekkel végezték, nem strukturált interjúkkal. Valamint limitációként említik a kutatók, hogy az utánkövetési arány alacsony volt, ez pedig befolyásolhatja az eredmények megbízhatóságát.

 

Összefoglalva a kutatás egy rendkívül hasznos terápiás módszer vizsgálatát célozta meg. Megállapítható, hogy a csoportos sématerápia hatékonyan csökkenti a pszichológiai distresszt és elősegíti a korai maladaptív sémák és sémamódok súlyosságának csökkenését. A kutatás szélesíti a személyiségzavaros páciensek kezelési lehetőségeit és ígéretes alternatívát kínál, de további kutatásokra van szükség az optimális terápiás keretek kialakításához.

Kognitív viselkedésterápia autizmus spektrumzavarban érintett gyermekek és serdülők szociális készségeinek fejlesztésére: randomizált kontrollált vizsgálatok metaelemzése

 You, X., Gong, X., Guo, M., & Ma, B. (2023). Cognitive behavioural therapy to improve social skills in children and adolescents with autism spectrum disorder: A meta-analysis of randomised controlled trials. Journal of Affective Disorders, 344, 8–17. https://doi.org/10.1016/j.jad.2023.10.008

Készítette: Nagy Kata

Az autizmus korai agyi fejlődési eltérések és idegi átszerveződés következtében kialakuló zavar (O’Reilly et al., 2017; Bauman and Kemper, 2005), mely szociális és kommunikációs nehézségekkel, szűk érdeklődési körrel és repetitív viselkedésmintákkal jár (American Psychiatric Association, 2013). A WHO becslései szerint a világon az autizmus prevalenciája 0,76%, azaz megközelítőleg a gyermekpopuláció 16%-át érinti globálisan (Baxter et al., 2015). Az elmúlt évek során sok terápiás lehetőség vált elérhetővé autisták számára, és számos program adaptálta a CBT módszereit kifejezetten autista gyermekek fejlesztésére. A legtöbb elemzés fókuszában eddig az állt, hogy a CBT hatékonyan javítja a szorongásos tüneteket autista gyermekeknél (Ung et al., 2015; Sharma et al., 2021; Weston et al., 2016; Perihan et al., 2020), viszont a módszer társas készségekre gyakorolt hatásait eddig kevésbé vizsgálták. A kutatás kapcsán továbbá fontos megemlíteni az SRS (Social Responsiveness Scale) kérdőívet. Az SRS az autizmus tüneteinek súlyosságát méri viselkedéses szinten, 4 fokú Likert skálán, 4–18 éves gyermekek és serdülők esetében (Bolte et al., 2008), a kérdőívet szülők vagy tanárok tölthetik ki.

A vizsgálathoz források gyűjtésére a szerzők a PubMed, Embase és Cochrane Library adatbázisokban végeztek keresést egészen 2022 októberéig visszamenőleg, az alábbi kulcsszavak mentén: "Autizmus Spektrum Zavar" "Kognitív Viselkedésterápia” és „Randomizált Kontroll Vizsgálat”. Csak azokat a randomizált kontrollált vizsgálatokat vették figyelembe, amelyek autizmus spektrum zavarral diagnosztizált, 18 év alatti gyerekeket és serdülőket vizsgáltak, ahol a CBT-t más, nem CBT-beavatkozásokkal hasonlították össze, és legalább egy SRS mérést végeztek a kutatás alatt. Az adatelemzéshez a STATA 17 szoftvert használták, ahol a beavatkozási és kontrollcsoport SRS átlagértékeit és szórásait hasonlították össze. A hatásméreteket Hedges’ g standardizált átlagkülönbséggel számolták ki, figyelembe véve a klinikai és módszertani különbségeket. A heterogenitást I² teszttel vizsgálták, és a belső validitás értékeléséhez a Cochrane kockázatértékelési eszközt alkalmazták.

A kutatók 1730 cikket azonosítottak a keresés során, viszont a kritéritériumok alapján végül hét tanulmányt választottak be a metaanalízisbe. A vizsgálatba bevont tanulmányok összességében 214 autista gyermek adatait tartalmazták, akik közül 110 fő az intervenciós csoportban, 104 pedig a kontrollcsoportban vett részt. Az eredeti tanulmányokban a gyermekek életkora 7 és 18 év között volt, a mintaméret pedig az intervenciós csoportban 7 és 24 fő, a kontrollcsoportban 8 és 21 fő között változott. A résztvevők szociális készségeit az SRS skálával értékelték, amelynek alapértékei 74,85 és 110,3 pont között mozogtak. A tanulmányok közül hétben a szülők töltötték ki az SRS-P skálát, míg kettőben a tanárok által kitöltött SRS-T változatot használták. Az alkalmazott terápiás módszerek között több tanulmány a Biaca-t (Behavioural Interventions for Anxiety in Children with Autism) használta, amely kifejezetten autizmussal élő gyermekek szorongásának kezelésére kifejlesztett módosított CBT intervenciós program.

Az elemzések alapján a CBT szignifikáns javulást eredményezett a szociális készségek tekintetében, különösen a szülők által értékelt csoportokban, míg a tanárok értékelése szerinti vizsgálati helyzetben csak kisebb változás volt megfigyelhető. A kontrollcsoportokban a résztvevők egy része várakozás a kezelésre kondícióban szerepelt, míg mások hagyományos kezelést kaptak, néhányan pedig egyéb kezelést. Az eredmények arra utalnak, hogy a CBT hatásosabb a várakozási listás csoporthoz képes, de a nem-CBT csoportokkal összehasonlítva is kedvező eredményeket kaptak az elemzés során.

Összességében kiemelendő, hogy ez az első olyan metaanalízis, amely a CBT-t ilyen szempontból vizsgálta. Számos randomizált kontrollált vizsgálatban és metaanalízisben vizsgálták a kognitív-viselkedésterápia hatékonyságát (CBT) az autizmussal élő gyermekek szorongásos tüneteinek kezelésére, viszont a vizsgálatokban általában a fő szempont a szorongás, és másodlagos szempontként szerepelnek csak a szociális készségek.

Az elemzések azt mutatták, hogy a CBT javította a szociális készségeket, amit főként a szülői értékelések igazoltak, míg a tanári értékelések nagyobb változatosságot (heterogenitást) mutattak. Az Egger-teszt és a kiegészítő vizsgálatok alapján nem találtak publikációs torzítást, így az eredmények megbízhatónak minősülnek.

A cikkben a szerzők több limitációt is kiemeltek. A tanulmány korlátai közé tartozik, hogy csak kevés vizsgálatot tudtak bevonni, mivel a CBT-intervenciókkal kapcsolatos randomizált kontrollált vizsgálatok többsége kevésbé a szociális készségek javítására fókuszált, emiatt pedig nem minden vizsgálatban mérték ezt a faktort megfelelően. Emellett az SRS újabb, frissített változatát (SRS-II) csak néhány vizsgálat használta, ami szintén hozzájárult a vizsgálatok alacsony számához.

Mindent összevetve ez a tanulmány rámutat arra, hogy a CBT a szociális készségeket is jelentősen fejlesztheti, és bár ezek a készségek a kutatásokban gyakran másodlagos célok, a CBT átfogó kezelés, amely mind a szorongásos tüneteket, mind a szociális készségeket javíthatja, így klinikai alkalmazásra érdemes. Ezzel együtt pedig fontos, hogy további kutatások lennének szükségesek a témában, annak pontosabb megértése érdekében.

A kognitív viselkedésterápia hatékonysága a kannabiszhasználati zavar kezelésében, serdülők körében: szisztematikus áttekintés

 Mauries, S., Dufayet, G., Lengereau, A., Lejoyeux, M., Geoffroy, P. A., & Dupong, I. (2024). Cognitive-behavioral therapies in the management of adolescents with cannabis use disorder (CUD): a systematic review. Drug and alcohol dependence, 111321.

Készítette: Rékási Dániel

Háttér és célkitűzés

A kannabisz a legelterjedtebb illegális szer a serdülők körében, különösen Franciaországban, ahol a 17 évesek 37%-a életében már legalább egyszer használta ezt a kábítószert (Spilka and Le Nézet, 2018). Az ismételt vagy nagy mennyiségű használat károsan befolyásolja az agyi fejlődést, különösen a temporális és frontális kéregben (Batalla et al., 2013), rontja a munkamemóriát és a gátló kontrollt (Morin et al., 2019), továbbá a napi rendszerességű marihuanahasználat bizonyítottan növeli a pszichiátriai betegségek, például pszichotikus zavarok vagy depresszió kialakulásának kockázatát (Rey et al., 2002). Ennek ellenére jelenleg nincs egységesen elfogadott módja a kannabiszhasználati zavar (CUD) kezelésének a serdülők körében.

Az itt bemutatott tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a kognitív viselkedésterápia (későbbiekben CBT) különböző formáinak alkalmazását a serdülők körében, és értékelje azok hatékonyságát az absztinencia fenntartásában és az adherencia egyes mutatóiban.

Módszerek

A szerzők összesen kilenc randomizált kontrollált vizsgálatot elemeztek, amelyek serdülőkorú (12–18 éves) kannabiszhasználók kezelésére fókuszáltak. A kiválasztott vizsgálatok főként az Egyesült Államokban zajlottak, egyet pedig Hollandiában végeztek. A vizsgálatokban részt vevők száma 59 és 600 között mozgott, összesen 1641 résztvevővel. A CBT különböző formáit alkalmazták, köztük egyéni (CBT-i), csoportos (CBT-g) terápiát és úgynevezett család-tréninget. A kezelés célja az elemzésbe bevont cikkekben a kannabiszhasználat csökkentése vagy teljes megszüntetése volt. Az absztinencia megállapítása önbevallás, vizeletvizsgálat vagy ezek kombinációja alapján történt.

 

A kilenc vizsgálatban a kezelés formái a következők voltak:

·         Csoportos CBT (CBT-g): Öt vizsgálat vizsgálta ezt a formát, amelyet gyakran rövidebb, 5-10 alkalomból álló ülések jellemeztek. Ezek gyakran motivációs interjúval indultak. A CBT-g különösen hatékony volt a serdülők szociális támogatásának növelésében és a visszaesési kockázatok kezelésében.

·         CBT-g kombinálva Contingency Management technikákkal, amelyek lényege, a zseton rendszerhez hasonlóan, hogy a kezelésben részt vevők, elért eredményeikért jutalomban részesülnek, például az egyik tanulmányban vásárlási utalványok formájában. Két tanulmány használta ezt a kezelési formát.

·         Egyéni CBT (CBT-i): Hat tanulmány alkalmazta az egyéni terápiát, amely 7–22 ülést tartalmazott. Ez a forma lehetőséget adott a személyre szabott kezelési tervre, például a kannabiszhoz kötődő hiedelmek módosítására és a stresszkezelésre.

·         Családterápiás megközelítések: Négy tanulmányban alkalmaztak család/szülő-tréninget, például az Adolescent Community Reinforcement Approach (ACRA) modellt, amely a szülők bevonásával javította a családi kommunikációt és erősítette a támogatói környezetet.

Hatékonyság

A kutatások kezelési módszereinek sokfélesége és az alkalmazott módszerek különböző kombinációja miatt nehéz szilárd állításokat megfogalmazni a témában, de a következő néhány eredmény az áttekintésből így is kiolvasható. A rövidebb CBT-programok hatékonyabbak voltak az absztinencia elősegítésében, különösen akkor, ha motivációs interjúval vagy család-tréninggel kombinálták őket. Azokban az esetekben, amikor családtagokat is bevontak, a visszaesési arány csökkent, és a résztvevők nagyobb valószínűséggel fejezték be a terápiát. A pozitív megerősítést alkalmazó módszerek, például a Contingency Management (CM), amely jutalmat kínált az absztinencia fenntartásáért, vegyes eredményeket hoztak.

Az elemzés korlátai

·         A vizsgálatok sokfélesége (például eltérő terápiás módszerek, mintaösszetétel) megnehezíti az általános következtetések levonását. Pl.: A CBT módszereket gyakran kombinálták a Motivációs Interjú módszerével.

·         A tanulmányok többségében kevés résztvevő volt, ami csökkenti az eredmények statisztikai erejét.

·         A vizsgálatok nagy része ugyanazon kutatócsoportoktól származott, ami torzíthatja az eredményeket.

·         A kezelési formák elnevezése szakmán belül is változékonyságot mutat. Könnyen meglehet, hogy léteznek egyéb, hasonló módszereket elemző munkák, amelyekre nem vonatkozott a keresés.

·         Az olyan vizsgálatokban, amelyeknek része valamilyen jutalom lehetősége (pl.: CM Contingency Management), felmerül a jutalom torzító hatása az önbevallásban. A beválasztott cikkek közül kettőben lehet erről szó.

Diszkusszió és kitekintés

A CBT sokoldalú és ígéretes megközelítésnek bizonyult a serdülők kannabiszhasználati zavarának kezelésében. A terápia rövidebb formái különösen alkalmasak a serdülők számára, mivel javítják a részvételi hajlandóságot és csökkentik a lemorzsolódás kockázatát. A motivációs interjúval és család-tréninggel való kombináció tovább növelheti a hatékonyságot. Ugyanakkor további kutatásokra van szükség, hogy egységesíthessék a módszereket és nagyobb mintákon vizsgálják azok hatékonyságát. Különösen hasznos lenne a különböző terápiás megközelítések közvetlen összehasonlítása, valamint a családi dinamika és a környezeti tényezők részletesebb vizsgálata. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a CBT-t alkalmazó kezelési stratégiák integrálása a serdülők körében jelentős előnyökkel járhat. Az addiktológusok és pszichológusok számára fontos útmutatót nyújt a terápiás megközelítések kiválasztásában, különös tekintettel a rövidebb kezelési ciklusokra és a család bevonására. Az eredmények alapján a CBT hozzájárulhat a közegészségügyi stratégiák hatékonyságának növeléséhez a serdülők körében fennálló függőségek kezelésében, egyúttal hangsúlyozva a további kutatások szükségességét a terápia optimalizálása érdekében. Ez a szisztematikus áttekintés, korlátaival együtt is átfogó képet nyújt a kognitív viselkedésterápia, serdülők kannabiszhasználati zavarának kezelésében való alkalmazásáról. A tanulmány rávilágít a terápiás megközelítések hatékonyságára, változataira, és arra, hogy a kezelés kiegészítése motivációs interjúval (MI) vagy család-tréninggel hogyan javíthatja az eredményeket.

Neurotranszmitterek változásai internet- és okostelefonfüggő fiataloknál: összehasonlítás egészséges kontrollcsoporttal és változások a kognitív viselkedésterápia után

 Seo, H. S., Jeong, E. K., Choi, S., Kwon, Y., Park, H. J., & Kim, I. (2020). Changes of neurotransmitters in youth with internet and smartphone addiction: A comparison with healthy controls and changes after cognitive behavioral therapy. American Journal of Neuroradiology, 41(7), 1293-1301.

Készítette: Rékási Dániel

Bevezetés

A tanulmány célja az internet- és okostelefon-függőség neurobiológiai hátterének feltárása volt fiatalok körében, összehasonlítva az egészséges kontrollcsoporttal, illetve a függőség kezelésére alkalmazott kognitív viselkedésterápia (CBT) pszichológiai és neurobiológiai hatásainak elemzése. A kutatás a függőségekben bizonyítottan érintett neurotranszmitterek, nevezetesen a gamma-aminovajsav (GABA) és a glutamát (Glx) szintjeinek változását vizsgálta az elülső cinguláris kéregben (ACC), amely az addikciók egyik kulcsfontosságú agyi területe.

Módszertan és Mérőeszközök

A kutatásba internet- és okostelefonfüggő és egészséges 10 és 24 év közötti fiatalokat vontak be. A kísérleti csoportba azok a személyek kerültek, akik a Young-féle Diagnosztikus Kérdőíven (YDQ) legalább 50 pontot értek el és/vagy a Rövid Okostelefon-függőség Skálán (SAS-SV) minimum 35 pontot kaptak, illetve a két skálán együttesen legalább 75 pontot értek el. A pszichotikus spektrumzavarokat, a bipoláris zavart, illetve a szerhasználati problémákat a MINI (Mini International Neurosychiatric Interview) diagnosztikai interjúval zárták ki.

A vizsgálatban alkalmazott mérőeszközök a következők voltak:

• Pszichológiai kérdőívek:
• Young-féle Diagnosztikus Kérdőív (YDQ): Az internetfüggőség mértékének felmérésére. (Young, 1993a)
• SAS-SV (Rövid Okostelefon-függőség Skála): Az okostelefon-függőség mérésére. (Kwon et al., 2013)
• Barratt Impulzivitás Skála (BIS-11): Az impulzivitás szintjének meghatározására. (Patton, Stanford, & Barratt, 1995)
• Hamilton Depresszió Skála: A depresszió súlyosságának mérésére. (Hamilton, 1960)
• Spielberger Állapot-Vonás Szorongás Skála (STAI): A szorongás szintjének mérésére. (Spielberger et al., 1970)
• Pittsburgh Alvásminőség Index (PSQI): Az alvásminőség értékelésére. (Buysse et al., 1989)
• Insomnia Index: Az álmatlanság mértékének meghatározására. (Bastien et al., 2001)
• Intelligenciatesztek: WAIS-IV és WISC-IV a kontrollcsoport és a kísérleti csoport intelligencia mérésére.
• MRI vizsgálat: Az anterior cinguláris kéregben (ACC) a GABA és glutamát szinteket mérték a következő paraméterek szerint:
• Brain Parenchymal Volume Adjusted GABA (bp-GABA/Cr),
• Gray Matter Volume Adjusted GABA (gm-GABA/Cr),
• White Matter Volume Adjusted GABA (wm-GABA/Cr),
• Brain Parenchymal Volume Adjusted Glutamine and Glutamate (bp-GLX/Cr)
• Gray Matter Volume Adjusted Glutamine and Glutamate (gm-GLX/Cr)

o    White Matter Volume Adjusted Glutamine and Glutamate (wm-GLX/Cr)

Beavatkozás: Kognitív Viselkedésterápia (CBT)

A kognitív viselkedésterápiás beavatkozás egy kilenc hetes program keretében valósult meg, heti 75 perces foglalkozásokkal. A vizsgálatban való részvétel legfeljebb egy alkalomról való hiányzást engedett meg. Két hiányzás már kizárási kritérium volt. A terápia fő fókuszterületei a következők voltak:

• Az internethasználati szokások felismerése,
• Kognitív torzítások módosítása,
• Alternatív viselkedések keresése,
• Az önszabályozás fejlesztése,
• Az érzelmek felismerése,
• Az érzelmek kifejezése,
• Interperszonális konfliktusok kezelése.

Eredmények

Pszichológiai eredmények

• Az addikciós csoport szignifikánsan magasabb pontszámokat ért el a függőségi kérdőíveken, valamint a depresszió, a szorongás és az impulzivitás szintjeiben is, és rosszabb alvásminőséget, valamint súlyosabb inszomniát mutattak, mint a kontrollcsoport.
• A CBT program elvégzése után a függőségi pontszámok szignifikánsan csökkentek, de a diagnosztikai szintet továbbra is elérték a kísérleti csoport tagjainál. A pszichológiai és alvásminőség-pontszámokban nem történt jelentős változás.

Neurokémiai eredmények

• A GABA szint szignifikánsan magasabb volt az addikciós csoportban (p<.028), és pozitív korrelációt mutatott a függőség, a szorongás és a depresszió pontszámokkal.
• A glutamát szint negatívan korrelált az alvásminőséggel és az inszomnia súlyosságával.
• A CBT beavatkozás után a GABA szint jelentősen csökkent (p<.034), jelezve a terápia neurokémiai egyensúlyra gyakorolt hatását. A glutamát szintek változásai azonban nem voltak következetesen szignifikánsak.
• A glutamát és glutamin szintek nem mutattak konzisztens szignifikáns változásokat, ami a neurotranszmitterek egyéb faktorokkal való komplex kapcsolatát sugallja.

Limitációk

A kutatás eredményeit több tényező is korlátozza:

1. Kis mintaelemszám: A vizsgálat csak 38 résztvevő bevonásával készült, ami csökkenti az általánosíthatóságot.
2. Komorbiditások figyelmen kívül hagyása: Az olyan zavarok, mint például az ADHD, nem kerültek külön elemzésre, pedig ezek befolyásolhatják a függőség és neurotranszmitter-szintek kapcsolatát. Az ADHD különösen nagy komorbiditást mutat a függőségekkel.
3. GABA szint egyéb faktorai: A GABA szintet befolyásolhatják életkori, nemi és cirkadián ritmushoz kapcsolódó tényezők, amelyeket külön nem kontrolláltak a vizsgálat során.
4. Glutamát szintek: A várakozással ellentétben a glutamát eredmények nem mutattak konzisztens szignifikanciát, ami tovább árnyalja a neurotranszmitterek szerepét.
5. Neuroplaszticitás foka: A vizsgálati személyek fiatal kora miatt az eredmények nem feltétlenül tükrözik egy felnőtt populáció neurokémiai folyamatait.

Értékelés

A tanulmány fontos alapot biztosít az internet- és okostelefonfüggőség neurokémiai aspektusainak megértéséhez, különösen a GABA szint központi szerepének feltárásával. CBT terápiával meggyőző javulást lehet elérni internet és okostelefonfüggő személyeknél, és ezt az eredményt a beavatkozás nyomán kialakult neurokémiai változások is alátámasztják. A limitációk ellenére a kutatás elősegíti a viselkedési addikciók jobb megértését és kiemeli a további vizsgálatok szükségességét a neurotranszmitterek pontos szerepének feltárásában.Az űrlap alja

Kognitív-viselkedéses beavatkozások a szorongás megelőzésére és kezelésére kisgyermekeknél: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

 Howes Vallis, E., Zwicker, A., Uher, R., & Pavlova, B., (2020). Cognitive-behavioural interventions for prevention and treatment of anxiety in young children: A systematic review and meta-analysis, Clinical Psychology Review, 81, 101904. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2020.101904

Készítetette: Gáncs Adrienn

Bevezetés

A szorongásos zavarok jellemzően fiatalkorban kezdődnek és az első tünetek már csecsemőkorban is megjelenhetnek. Ebben a korban ez leginkább viselkedésgátlásban fejeződik ki. Az óvodáskorú gyermekek körében a szorongásos zavarok prevalenciáját 10 és 20% közé becsülik. A gyermekkori szorongásos zavarok rosszabb iskolai teljesítménnyel és érzelmi fejlődéssel, valamint a felnőttkori hangulatzavarok, szerhasználat és öngyilkosság nagyobb valószínűségével járnak együtt. Korábbi metaanalízis kimutatta, hogy a CBT hatékony a szorongás kezelésére 5-16 éves gyerekeknél, azonban az óvodáskorú gyermekek esetén még számos kérdés megválaszolatlan. Ennek a metaanalízisnek az volt a célja, hogy értékelje a CBT alapú beavatkozások hatékonyságát a szorongás megelőzésére és kezelésére szorongó és viselkedésgátlással küzdő kisgyermekek esetében, illetve annak a vizsgálata, hogy az intervenció formája, helyszíne, fókusza és komponensei, milyen módon befolyásolják a hatékonyságot.

Módszer

A szakirodalmak áttekintéséhez a kutatók a PsycINFO, a PubMed és az Embase adatbázisokban kerestek a következő kifejezéseket használva: „szorongás”, „viselkedésgátlás”, „beavatkozás” és „gyermekkor”. Az analízisbe olyan óvodáskorú gyermekekkel végzett tanulmányokat vontak be, melyekben a kisgyermekek kognitív-viselkedéses vagy viselkedéses beavatkozásban részesültek diagnosztizált szorongásos zavar, szorongásos tünet vagy viselkedésgátlás kezelésére. A szorongásos zavarok tág definícióját használták, beleértve a szelektív mutizmust, a kényszerbetegséget (OCD) és a poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) is.

Eredmények

A kritériumok alapján az elemzésbe 43 kutatást vontak be, mely 47 publikációt jelentett. Ezek a tanulmányok 2656 résztvevő adatait vizsgálták, amelyekben a gyermekek életkora 3 és 8 év között volt (átlaga 5.45). A bevont 43 tanulmány közül 41 beavatkozás előtti és utáni, 17 beavatkozás előtti, utáni és utánkövetéses, 2 pedig csak beavatkozás előtti és utánkövetéses pontszámokat közölt.

Az első elemzés 41 tanulmányt tartalmaz. Az eredmény, a beavatkozás előtti és utáni értékek alapján, a szorongás nagymértékű csökkenését mutatta. Az intervenció hatékonyságát kontrollcsoporthoz hasonlítva 19 cikk alapján vizsgálták. Azt az eredményt kapták, hogy a szorongás jobban csökkent a beavatkozáson átesett személyek esetén a kontrollcsoporthoz képest. Az eredmény abban az esetben sem változott, amikor kizárták az OCD-vel vagy PTSD-vel foglalkozó tanulmányokat. A beavatkozás hosszútávú hatásának vizsgálatába 19 tanulmányt válogattak be. A szorongás utánkövetéses eredmények alapján nagy hatásmérettel csökkent.

Vizsgálták a beavatkozás típusának és a vizsgálat jellemzőinek hatását is a hatékonyságra. A szorongás mérőszáma nem befolyásolta a hatékonyságot. A szorongásos zavarokkal és szorongásos tünetekkel rendelkező résztvevők esetén a beavatkozások jobban csökkentették a szorongást, viselkedésgátlással élőkhöz képest. A beavatkozások hatékonysága kismértékben különbözött attól függően, hogy ki vett részt a foglalkozások többségén (szülőközpontú, szülő- és gyermekközpontú, gyermekközpontú). A személyesen végzett beavatkozások jobban csökkentették a szorongást, mint az interneten keresztül végzett beavatkozások.

Diszkusszió

Összefoglalva a kutatók azt találták, hogy a kognitív-viselkedéses beavatkozások csökkentették a szorongást és a viselkedésbeli gátlást kora gyermekkorban. A beavatkozás hatékonysága pedig az utánkövetés során is fennmaradt. Az az eredmény, hogy a CBT beavatkozások hatékonyan csökkentik a szorongást a viselkedési gátlással küzdő óvodáskorú gyermekeknél is azért kiemelten fontos, mert a viselkedési gátlás a későbbi szorongásos zavarok egyik legerősebb kockázati tényezője.  Emellett azt találták, hogy az internetes beavatkozások is csökkentik a gyermekek szorongását, azonban kevésbé, mint a személyes alternatívák. A személyes csoportos és az egyéni CBT hatása között nem mutatkozott különbség. Tehát, ha lehetséges a személyes beavatkozás megfontolandó azonban, ha ez nem lehetséges az internetes lehetőségek is hatékonyak lehetnek. A beavatkozásokat aszerint is összehasonlították, hogy elsősorban a szülőre, a gyermekre vagy a szülőre és a gyermekre egyaránt összpontosítottak-e. Mindegyik módszer hatékonynak mutatkozott. Nem szignifikáns tendencia a gyermeket is bevonó beavatkozásoknak kedvezett.

A metaanalízis limitációi közé tartozik, hogy a tanulmányok túlnyomórészt észak-amerikai, európai és ausztrál résztvevőket tartalmaznak, korlátozott volt a hozzáférés a nyomonkövetési adatokhoz, mérsékelt heterogenitást és a kis tanulmányok lehetséges publikációs torzítását is azonosítottak, illetve számos bevont tanulmány minősége alacsony is volt.

Az alvási zavarok digitális kognitív viselkedésterápiája (dCBT) javítja-e az általános klinikai eredményeket az IAPT kiegészítéseként?

 Stott, R., Pimm, J., Emsley, R., Miller, C. B., & Espie, C. A. (2021). Does adjunctive digital CBT for insomnia improve clinical outcomes in an improving access to psychological therapies service? Behaviour Research and Therapy, 144.  https://doi.org/10.1016/j.brat.2021.103922

Készítette: Oprável Melitta

A cikk szerzői szerint az alvásproblémák alulértékeltek, pedig összefüggnek a mentális betegségekkel (szorongás, depresszió). Elhanyagoltságuknak okai egyrészt a CBT szakemberek hiányában keresendő, így az előtérbe az alvási-higénia gyakorlatok kerülnek, amelyek vagy túl alacsony szintű intervenciót jelentenek vagy tudománytalannak tekinthetők. Az elhanyagoltság másik oka, hogy a rossz alvást nem nevezik külön problémának, így kevésbé célozzák, tünetként tekintik és a gyökerét kezelik. Ami alapvetően helyes irány, azonban a cikk szerzői feltételezik, hogy a rossz alvás közvetlen kezelése -mint a kezelés kiegészítője- elősegítheti a jobb klinikai adatokat.

Ennek kutatására az Egyesült Királyságban az állami egészségügyi programként működtetett Improving Access to Psychological Therapies (IAPT) rendszeren belül a Sleepio nevű kiegészítő csomag hatásvizsgálatát folytatták le. Az IAPT évente több mint egy millió ember számára kínál pszichológiai kezeléseket szorongás és depresszió kezelésére. Teszi ezt lépcsőzetes kezelési modellben, az alacsony intenzitástól a magas intenzitású támogatásig. A Sleepio az IAPT kiegészítéseként jelent meg és ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a programon belül valakit egyszerre kezeltek például depresszióval, illetve alvásproblémáival is. Az alacsony intenzitás esetén személyre szabott alvás-higéniai tudás és könyvtár állt a résztvevők rendelkezésére. Míg magas intenzitás esetén a CBT stimuluskontroll-terápia (amely a megfelelő kapcsolat helyreállítására helyezi a hangsúlyt, például célja az ágyat újra a relaxáció helyévé tenni), valamint alváskorlátozó algoritmusokat használtak (alvásnaplót követően beállítják a valós alvás idejét, így több időt nem tölthet ágyban a kliens, idővel pedig majd növelik 15 percekkel amikor az eredmények javulnak), illetve kognitív újrakeretezést, paradox szándékot, relaxációt és napi alvási naplót is jelentett. Háttértámogatásnak pedig ott volt egy közösségi fórum, valamint a speciális problémák könyvtára (váltott műszak, várandósság stb.)

A kutatás 2019-ben történt, a covid időszakot megelőzően. A résztvevők toborzása az IAPT szolgáltatásból történt. Azoknak, akik kezdeti értékelés alapján alvásproblémákat jeleztek, felajánlották a Sleepio-t (3534 betegnek ajánlották fel, 552 (15,6%) regisztrált, 510 beteg (92,4%) rendelkezett végső kimeneti adatokkal). Egy éven keresztül folyt a kutatás, amely egyén esetén 6 hetet jelentett. A kapcsolatfelvétel elején és végén az alábbi kérdőíveket vették fel velük: Patient Health Questionnaire-Depression, GAD-7 szorongás mérésére, valamint Work and Social Adjustment Scale munkavégzési képesség és szociális zavarok mérésére. A kontroll csoport pedig klinikailag és demográfiailag illeszkedő csoport volt, akik nem használták a Sleepio-t. Mindehhez logisztikus regressziós modellt használtak.

Az eredmények szerint az átlag életkor 40,5 év volt, 66,5% nő, 44% depresszió diagnózissal, 52% szorongás diagnózissal vett részt a kutatásban. 33% az alacsony intenzitású részben maradt (személyreszabott edukáció), 67% került a CBT szakaszba. Összességében elmondható, hogy a Sleepio-t is használó résztvevők szignifikáns mértékben csökkentették a PHQ-9, GAD-7 és WSAS átlagpontszámaikat, összehasonlítva az illesztett kontrollcsoportokkal. Legerősebb hatás a szorongáscsökkentésen volt, ahol a végső pontszám egy teljes ponttal alacsonyabb lett. Az IAPT felépülési arányok (köszöbérték alá csökkenés) (PHQ-9 és GAD-7 alapján) 64,7%-ot tettek ki, míg a kontroll csoportban 58%-ot.

Elmondható tehát, hogy a Sleepio hasznos eszköznek bizonyult, jelentős javulás jelentkezett hangulati, szorongásos és szociális funkcionálás terén. Fontos lehet tehát a rossz alvásra való nagyobb figyelem, még akkor is ha alapvetően más a fő problémakör. A szerzők kiemelték továbbá, hogy sok beteg vett részt a kutatásban a 60-70es korosztályból (13%), amelyet különösen örvendetesnek találtak.

Felmerülhet azonban a kutatás kapcsán, hogy azok, akik a Sleepio-t választották, alapvetően motiváltabbak is voltak a gyógyulásukat illetően, amelyet a szerzők az illesztett klinikai és demográfiai kontrollcsoporttal igyekeztek ellensúlyozni. Kérdés lehet azonban, hogy a motivációs háttér milyen mértékben vezethető le a klinikai kórképből és a demográfiai adatokból.

Mobilalkalmazás-alapú beavatkozás hatékonysága szorongásos zavarok kezelésére fiatal felnőttek körében

 Bress, J. N., Falk, A., Schier, M. M., Jaywant, A., Moroney, E., Dargis, M., Bennett, S. M., Scult, M. A., Volpp, K. G., Asch, D. A., Balachandran, M., Perlis, R. H., Lee, F. S., & Gunning, F. M. (2024). Efficacyof a mobile app-basedinterventionforyoungadultswithanxietydisorders. JAMA Network Open, 7(8), e2428372. https://doi.org/10.1001/jamanetworkopen.2024.28372

Készítette: Tóth György

Bress és munkatársainak 2024-es tanulmánya egy Maya nevű mobiltelefonos alkalmazás hatékonyságának vizsgálatáról szólt, amely fiatal felnőttek szorongásának csökkentését célozta önállóan végezhető kognitív viselkedésterápiás (CBT) technikák segítségével. A kutatás célja annak meghatározása volt, hogy a felhasználói elköteleződés ösztönzésére használt különböző jutalmazási stratégiák (pontgyűjtés, pontvesztés, és társas támogatással kombinált pontgyűjtés) befolyásolják-e a terápia hatékonyságát.

 

A szorongásos zavarok az elmúlt időszakban gyorsabban növekedtek a 18–25 évesek körében, mint bármely más felnőtt korosztályban. Az Egyesült Államok egészségügyi szakértői szerint a növekedés üteme a COVID-19 járvány idején jelentősen felgyorsult, ugyanakkor a pszichiátriai diagnózisok száma már a járvány előtt is emelkedett a fiatalok körében. A szorongásos zavarok alacsony életminőséggel, munkavégzési nehézségekkel, a társas kapcsolatok és tanulmányi eredmények romlásával, valamint anyagi terhekkel járnak együtt, azonban pszichoterápiás intervenciókkal hatékonyan kezelhetőek. Az érintettek nagy része a gyógyszeres kezelések helyett a pszichoterápiás kezeléseket támogatja, ez pedig különösen igaz a fiatal felnőttekre. A hatékony intervenciók ellenére viszont sokan nem jutnak megfelelő ellátáshoz, mivel a hagyományos terápiákhoz való hozzáférés gyakran akadályokba ütközik (pl. anyagi és földrajzi korlátok, mentális egészséghez fűződő stigma, stb.). Ennek kiküszöbölésére a digitális megoldások ugyanakkor lehetőséget nyújthatnak az önálló, könnyen hozzáférhető mentális egészségügyi támogatásokhoz.

 

A kutatásban 59 szorongásos zavarral küzdő fiatal felnőtt vett részt (átlagéletkor: 23 év). Az intervenció egy 12 terápiás modult tartalmazó hat hetes program volt, a mobilapplikáció eszköztárában pedig többek közt a pszichoedukáció, kognitív átkeretezés, relaxációs és expozíciós gyakorlatok is megtalálhatóak voltak. A vizsgált személyek szorongásának mértékét az intervenció 3. és a 6. hetében mérték, valamint a program befejezése után a 12. héten is, utókövetés gyanánt. A résztvevőket három ösztönzési csoportba sorolták: a pontgyűjtéses, a pontvesztéses és a társas támogatással kombinált pontgyűjtők csoportjába. A pontvesztéses csoportban a felhasználók előre rendelkeztek bizonyos mennyiségű pontokkal, melyeket a feladat teljesítésének elmulasztása esetén elveszíthettek. Ezzel szemben a pontgyűjtéses csoportban a résztvevők a feladatok teljesítésével pontokat nyerhettek. A társas támogatással kombinált pontgyűjtők szintén pontokat szerezhettek az elvégzett feladatokért a pontjgyűjtéses csoporthoz hasonlóan, azonban a pontszerzéses ösztönzés mellett egy kijelölt támogató személy értesítéseket kapott a felhasználó haladásának mértékéről, így lehetőséget kapott bátorítani a résztvevőt a feladatok további folytatására.

 

A kutatás végeredményét a szorongás mértékének, az elköteleződés és a társadalmi támogatás hatásának szempontjából vizsgálták. Ami a szorongást illeti, minden csoportban jelentős szorongáscsökkenést mértek, ez a javulás pedig a kezelés után 6 héttel is fennmaradt, ugyanakkor a különböző pontgyűjtési stratégiák nem mutattak különbséget a szorongás csökkentésében. Az elköteleződés szempontjából szintén jó eredményeket sikerült elérni, ugyanis a résztvevők átlagosan a 12 feladatból 10,8-at teljesítettek, 64%-uk pedig be is fejezte az összes feladatot. A felhasználói elégedettség átlagosan 4,2/5 volt, ami meghaladja az elfogadhatósági küszöböt. Bár a társadalmi támogatás  nem eredményezett szignifikáns különbséget, a különféle ösztönzési stratégiák hozzájárultak az elköteleződés fenntartásához.

Mindezt összegezve az eredmények azt mutatják, hogy a Maya alkalmazás hatékonyan csökkentette a szorongást fiatal felnőttek körében, és önállóan is működőképesnek bizonyult. Az alkalmazás átfogó CBT eszköztára, vizuálisan vonzó felülete és játékossá tett elemei kulcsszerepet játszottak a sikerében, ennek tükrében pedig a digitális mentális egészségügyi megoldások, mint a Maya, ígéretes alternatívák lehetnek a hagyományos terápiák kiegészítésére, különösen az elérhetőség növelésében és a mentális egészségügyi szakemberek hiányának csökkentésében.